Zászlólengetés
Nézem a Népszabadság első oldalán Orbán Viktor Facebook-lapját, rajta a miniszterelnök, a magyar, mögötte a magyar zászló. A magyar zászló tucatnyi példányban, illetve a ”tucat” csak jelképes. Vágott kép, valószínűleg legalább tíz a valóságban. Gondolom, mindig ugyanannyi. Megpróbáltam néhányszor megszámolni őket, hogy tudjam, mennyi, míg még néztem magyar tévét, azaz míg még nem cenzúrázták, ”öncenzúrázták” őket, de sosem sikerült, annyi biztos, túl sok volt belőlük. Túl sok.
Félreértés ne essék, én a magyar zászlót szeretem, de nekem elég abból egy. Ha tízet látok, az az érzésem, valakinek az egy nem elég. Annyira értéktelen, hogy egy tucat kell belőle, legalábbis tíz. Ugyanúgy, mint ahogyan a finom tortától is rosszul lehet lenni, ha valaki az egészet befalja.
Szóval engem ez zavar, ez a túlzott zászlózás, ez a zászlódömping. A nacionalizmusból túltengés. Mely mögé el lehet bújni úgy is, ha elé áll az ember. Esetünkben a magyar magyar miniszterelnök. A választást elég volt megnyerni kokárdával, zászlólengetéssel, kormányozni viszont ”magyar virtussal” sikeresen nem lehet. Bizonyítja ezt Európa elutasító reakciója, meg a sikertelen gazdasági politika, aminek erredménye máris mutatkozik – ígéretek be nem tartása formájában, óriási deficit az évvégi elszámolásnál, stb.
Attól félek, Orbánra ráborulnak a fölös zászlók, ideje lenne ritkítani a nacionalista szólamokat…
Gergely Tamás, 2011-02-19.
Pusztai Péter rajza
2011. február 21. 18:18
Viktorkát azóta nem csípem, amióta feltüzelte a székelyeket, hogy szavazzanak az őrült matrózra, merthogy az is jobboldali. Persze bevettük a kefét mindannyian.
2011. február 21. 21:11
hehehe… ez nagyon édes…!!!:-)) az ilyet le kéne fotózni… ha mód van rá, és nem kobozzák el a gépet. //a legtöbben nem is a kezét csókolják… és azt is hagyja….:-))//
a matrózhoz pedig: madarat tolláról, embert barátjáról.
PS. én semmilyen kefét nem ettem meg és nem is vettem be. Nem is értem ezt a szófordulatot itt. Mifelénk arra mondják, hogy „eszi a kefét”, ha valaki bosszankodik. De bevenni csak a gyógyszert szoktuk, nem a partvist.
2011. február 22. 00:57
Éva kedves, szleng órákat tartok jutányosan, amíg a készlet tart. Aki beveszi a kefét az annyi, mint hogy átverődik. Ne aggódj, te is bevetted, ahogy az egész ország.
Capisci?
2011. február 22. 01:46
Jó, jó, de ki a gyilkos? Az kiderült már??! Nem voltam itt…
2011. február 22. 08:22
Senki nem külsõs, aki a Káfét olvassa… A „rendszerváltás” viszont már ’89-ben megtörtént. A többpártrendszerre való áttérés. Amit Orbánék neveznek rendszerváltásnak, az a saját hatalomátvételük. A szóhasználat ugyanolyan falcs, mint a zászlólobogtatás vagy a kokárdáda elhúzása a többmillió szerencsétlen, jó magyar szóra kiéhezett kisebbségi magyar szeme elõtt.
2011. február 22. 09:47
Kedves Giorgio, a szlenggel tényleg le vagyok maradva, kefe-ügyben csak a sündisznó és a súrolókefe esete jut eszembe… de ha ez a jelentése, akkor én sose „vettem be a kefét”, azaz nem vertek át, mint az országot, mert mióta először megláttam, azóta nem hittem soha egy szavát se drágalátos Tenger Észünknek, sőt, nem is szavaztam rá soha, már jó ideje nem járok szavazni. Ugyanígy nem hiszek Kétharmad Viktornak sem, és még a rendszerváltós időkben (1989-90) se voltam oda érte (szerintem erre gondolt AA is, csak GT félreértette).
Viszont azoknak is, akik nem szavaztak rájuk, el kell őket viselniük – ideát és odaát egyaránt, ezért nem jó dolog ez a szavazósdi.
Io capisco, ma in questo caso tu non mi capisci.
2011. február 22. 10:22
„Viktor”
Fiatal, lelkes barátaival látogatott Svédországba. A követségen tartott beszéde új, nyílt, liberális demokráciát igért. Odajött hozzám egy ismerős hölgy és azt súgta, hogy a Stockholmi Magyar Ház vezetősége megijedt Orbán látogatásától, és nem értesítette tagjait, hogy másnap előadást fog tartani náluk. Egy éjszakánk volt, hogy közönséget gyûjtsünk. Telefonáltunk mindenkinek, akit ismertünk és másnap a Ház vezetősége megrökönyödötten tapasztalta, hogy a tömegtől lélegzeni alig lehet a házban. Sokan először voltak ott. A kozmopoliták, az anarchisták, a liberálisok, a zsidók, a szabadkőművesek, a homoszexuálisok, a cigányok, a szocialisták. A Magyar Ház lapja – más összefüggésben – elközömbösödőknek, önfeladóknak, lemorzsolódoknak nevezte őket. Orbán Viktor minden egyes mondata után kitört a taps, a három személy, aki a Házhoz tartozott, sikertelenül próbált a haza nevében beszélni.
Sok víz lefolyt azóta a Dunán meg a Mälarenen…
Gulyás Miklós
2011. február 22. 10:28
„Bevettük” – talán. Lehet, hogy „bevesszük”. Itt most nem a hozászólókról van szó, hanem azokról, akikrõl Orbánék elvárják, hogy rájuk szavazzanak, Mert mi másért kellene nekik az ötmillió plusszmagyar? Én nem kétlem, hogy Orbánék segíteni is akarnak, de a legfontosabb mégis megszerezni a szavazataikat. A folyamat még tart, nincs lezárva. Milyen jól fogna most pélldául a Fidesznek, ha abortusz- meg egyéb ügyben nem kellene másokkal egyezkedni…
2011. február 22. 11:25
A „sorból kiállás” már megkezdõdött, s a csalódottak száma egyre nagyobb lesz, arányosan a gazdasági helyzet romlásával. A baj csak az, hogy Orbánék hosszú uralkodásra rendezkedtek be…
2011. február 22. 11:55
Demivanna, cara,
A kefebevevés akkor a legfájdalmasabb, amikor önhibádon kívül történik meg. Mert Szász Jenőék ultramagyar társaságával egyedül harcoltam annak a blogján az elvökválasztás előtt, lemocskoltak, Geoana-bérencnek neveztek és már előrevetítették a boldog Nagymagyarországot, amelyet én szerintük a szűk agyam miatt nem látok. Egyetlen párt tagja sem vagyok, de azt azért én is megjósoltam a csavarintos agyú elhülyített komáknak, hogy nem autonómia, de még gatyákuk sem marad. Mert ismertem a matrózt. Ők azonban elcseszték. Testületileg. Románia szégyenkorát éli ezért, az eddigi legprimitívebb, legkorruptabb elnökével az élen. Hát erről szól a kefe.
2011. február 22. 14:22
Hát igen, ez a zavaró: hogy lehetetlenné teszi a szóváltást, eszmecserét az, hogy ezek a díszmagyarok indulatokban gondolkoznak és káromkodva beszélnek. Alacsony intelligenciájukkal képtelenek felfogni, hogy más értelmesebb. A Népszabadság és a Népszava vezércikkeikhez kapcsolódó szövegeket olvasom néha, mindig elszomorodom, hogy így nyilvánulnak meg.
Csodálkozni nem csodálkozom, mindaddig nincs miért, amíg a miniszterelnök szájából például ilyen minõsítések származnak, hogy elõdeik „ügyefogyott”-ak és „szerencsétlen”-ek. Nincs erre Rejtõ-idézetem, viszont tudok egy szép magyar szólásmondást: „Fejétõl büdösödik a hal”.