Nem vagyok heraldikus, nem vagyok jártas az ebből vagy abból a századból származó címerekben, de azt tudom, hogy nagyon sok nyugat-európai város vagy éppenséggel ország címerében ott a medve. Előszeretettel használták a középkorban, mert úgy tekintettek rá, mint az erő, a bölcsesség, a függetlenség példaképére, a közösség oltalmazójára. A medvés címeres városok és országok nagy többségében azonban a természetben már gyakorlatilag eltűnt a medve, még Svájc fővárosban , Bernben is, amely éppenséggel a medvéről kapta a nevét, csupán néhány címerállat fürdőzik egy híd alatti kis tóban, a turisták és a városlakók nagy örömére.

Megnéztem azonban a hozzánk jóval közelebb eső Tusnádfürdő címerét és abban még jele sincs a medvének: stilizált borvízforrás és fenyőfa a középpontban, Nap és Hold, azaz székely kellékek, valamint vároromzat erdélyi utalásként. De itt megfordult a helyzet: noha nincsenek ott a címerben, a medvék gyakorlatilag éjjel-nappal ott mászkálnak a fürdővárosban és vagy kíváncsiságot, netán fényképezni illetve szelfizni vágyást keltenek a turistákban, vagy folyamatosan rettegést és elkeseredést az ott lakókban.

Ki gondolta volna azonban, hogy a medvék a székelyföldi magyar politikába is beavatkoznak? Történt ugyanis, hogy a napokban a Magyar Polgári Párt megyei tanácsosai megelégelték Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács elnökének a medveügyekkel kapcsolatos, túlságosan sűrű médiaszereplését, és felszólítást tettek közzé, miszerint – és hadd idézzek egy részletet – “ a tiltakozások, a maszatolások, a jól csengő szalagcímek és a feltűnést keltő szereplések nem bizonyulnak hatékony megoldásnak. Nem siránkozni kell, hanem cselekedni! Amennyiben a megyei tanács elnöke nem hajlandó erre, azonnal mondjon le!”

A megyei tanács nagy többségben levő RMDSZ frakciója sem hagyta magát és úgyszintén közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben rámutatnak, hogy – és megint csak idézek – “Borboly Csaba az a politikus, aki a legtöbbet foglalkozik a medvekérdéssel, ő az aki az országos politikum figyelmét is felhívta a problémára, és évek óta minden törvényes keretet igyekszik megmozgatni azért, hogy a megyében, de főként a legtöbb támadás helyszínén, Tusnádfürdőn a lakosok, illetve az odalátogató turistáknak az életét veszélyeztető medvetámadások megszűnjenek. Meglátásunk szerint Borboly Csaba lemondásával a probléma nem oldódna meg, sőt elveszítenénk a medvekérdés tekintetében az elmúlt időszak legerősebb szószólóját.” … Tartok tőle, hogy a medvéknek fogalmuk sincs, milyen galibát okoztak a székelyföldi magyarság politikai életében, mert ha tudnák, akkor szégyenükben ha nem is pirulnának el, de mondjuk, megfeketednének. Ami persze megint nem lenne jó, de legalább beillenének abba az állati színskálába, amely az idén Hargita megyében már meglehetősen nagy médiavisszhangot váltott ki.

Jártak itt ugyanis már nagy tömegben és riasztó cikkekben zöld szöcskék, szürke szárnyas hangyák, nemrég az egyik újság első oldalán szerepelt, igaz magányosan, egy sárga pók, mint a legújabb veszedelem, és az egyik község polgármestere úgyszintén közleményben tudatta a település lakosaival, hogy mit tegyenek egy újfajta vírust esetleg terjesztő barnás szúnyogok ellen. A cselekvésre felszólító szövegnek valamiféle olyan kicsengése volt, mint egykor, még a nem félkapitalista Kínában: ha minden kínai megfog tíz legyet – buzdított akkortájt a nagy vezér –, mindörökre eltűnik a légy az országból. A természet azonban nem az emberi szavak alapján dolgozik és talán a legcélravezetőbb megoldás mégiscsak az lenne, hogy jobban figyeljünk a működésére. Az elkövetkező napokban féltucatnyi medvét elvisznek Tusnádfürdőről.

Csakhogy mint a hatalom, a medve sem szereti az űrt, és majd mások jönnek a helyükben, ha ott találnak táplálékot. Alighanem politika helyett jóval többet kellene beszélni az állati magatartáskutatókkal, mert hosszú távon csak innen várható a megoldás.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. augusztus 10.