Fülöp Kálmán: Magunkban hordozzuk

Elgyötörten szorongatom
sovány kezemben
a tegnapból maradt
perceket,

nem engedem el:
vádol a csendem,
félek a titok
eltemet –

talán csak képzelgés
a bennünk rekedt
igazság,a feléd
mutató lábnyomok…

A nappalok rendjén
megbékélve a mával
magunkban hordozzuk
a tegnapot.