a hálót akik folyton megtörik
a szájat akik folyton tépik
az urbánusok és a népi’k
s azok akik a vasfegyelmet
valahogy mégis megtűrik

lapos írógép amelyben rugó sincsen
csak billen bennük amíg le nem törik
a betű és a jel billentyűje
még szájat se kell tépni
csak úri ujjbegyet
tornáztatni kissé

ez lett a tógaszagú
szabadtéri fórum
nyeszlett unokája
az acsarkodás keskeny vágánya
hol felszólalhat sok alak
a gyűlölködő oldalak

támadják százan fröcsögve
kit megszeretni időm sem volt
még ki sem hűlt a friss halott
már záptojás és szenny van ott

forradalmak tisztítótüzét
földelik samottba a készülékek
s a szilencium régi szócsöve
ma bátornak képzeli magát
míg feltámadnak naftalinszagú
korlátolt eszmeunokák

a háló hol a csendet megtörik
olajozottan működik
s hízhat nyugodtan a hőzöngők mája
ilyen a csend s a ribillió
bináris eklektikája

Budapest, 2018. VIII. 14.