Nászta Katalin: Ahogy te kanalazod a levest
verset írsz te is, csak nem tudsz róla
azokkal bombázod fiaid naponta
parancsokat osztogatsz
rímelsz a tegnapodra
ütemesen osztod az eszed
nesztek – vegyétek, ez van
eszitek, nem eszitek
és holnap újra kezded
ezt tették veled, s teszed te is,
nincs erősebb minta, mint
amit velünk tettek
mit megtanultak zsigerből
lehetett a kor vasból, rostlemezből
minta vagy te is, nincs vita
nem bújhatsz ki a klisékből soha
páratlan voltod esendő
vagy esetleges, semmi sem biztosítja
hogy más lesz a jövendőd
ahogy te kanalazod a levest
úgy szürcsöli majd magzatod
ahogy te ülsz-állsz vagy lépsz
úgy teszi lábát a fiad
különbség? ugyan! ne vakíts
aki azt, ami ott van belül
-nem látszik, nincs alakja
csak egészen egyéni indulata –
majd megítéli
megkülönböztet
meddő minden más
erre tett kísérlet
2018-08-09
Pusztai Péter rajza