(válasz egy elküldetlen levélre)

A négy vagy öt közül vajon melyikkel
foghatok kezet? – melyik az,
aki lekötelez főúri bizalmával,
melyik a márki, a franciás ékezet?

A sok közül melyik a zsivány?
Kést kinek sejthetek zsebében?
Melyikük elől bújjak kapu alá,
ha az utcámba befordul éppen?

Melyik a nőcsábász, aki kurvákhoz cipel,
és gyorsan hírhedt latorrá avat?
Hányadik a dörzsölt bonviván
aki kísért, mint hátsó gondolat?

És melyik az, aki él vagy hal bármikor,
de nem észleli az eltéréseket:
hogy ma még működik a pumpa,
de holnap már merev – öltöztetni kell –
s egy kenettel menteni, amit még lehet.

S végül melyik az, akinek szelleme
kinőtte kopott vőfély-öltönyét?
Ugyanaz, aki bakancsát kidobja
az ablakon – viselje az a másik helyette,
akinek ez a mínusz tíz fok a lét-tét –

Aztán mint kirázott töltényből a por
szétszóródik, szertehull lassan,
vagy mint a húr néha – elpattan
s kiiktatja magát… éjjel kettőkor.

2011. február 21.