Kihajolok az ablakon
a zöld délutánba
mely néha könnybeborul
az ősz előérzetétől

A legfölöslegesebb
a csuklómon az óra
lehetne lágy is, elfolyhatna
a padlón,
mint
szürrealista festményeken.

Kinek tartozom az idővel? szeretettel és gyűlölettel?!
(kérdések-vasajtók döndülnek mögöttem)

KIÉRT VAGYOK FELELŐS?!
Felelős
…lelős
…ős
…

Nagy hajó kapitánya lennék
tele erővel, térrel, idővel
szerelemmel

Sápad a délután
elszivárog a percek vére

AZ IS KAPITÁNY, AKI ALÓL
KILŐTTÉK A HAJÓJÁT!

De nekem sohasem volt hajóm
még egy ócska ladikom se

Forrás: A második kérdés. Eminescu Könyvkiadó, 1977.