JÓZSEF ATTILA

Idézlek ím a
régi sörházban
mosónő fia,
József Attila.

Éjféli holdnál
a külvárosban
szétkóboroltál. —
Aj, költő voltál.

Babát, szeretőt
vágytál magadhoz
s nézted az esőt,
verte a tetőt.

Soha se tellett
havi kétszáz fix
s fokhagyma mellett
gond gondot ellett.

A sínre dobtad
egy nap magadat.
Sorsa ez soknak,
oka az oknak.

Magyarországon
ha haltál, haltál,
télen, mint nyáron
veréb a fákon.

Magyarországon
mit ér, hogy éltél, –
pír az orcámon,
gyöngy a rózsákon.

1941, Debrecen

1. Elekes Ferenc:
   2018. augusztus 18. 07:32

   Istenem, milyen egyszerű és milyen szép ez a vers! És ez a mai, rengeteg poéta csak nyavalyog…