mint ki egérutat akarna nyerni
vagy inkább bebiztosítani
magának, úgy nem merek
szeretni teljes önfeladással
annyira megaláztak, amikor
elkergettek s úgy nyúltak
utánam, mintha csak használható
edény lennék – vagy lettem volna
ha valakinek ezt elmondanám
kinevetne, világ csúfjának mondana
hogy ilyen gyáva semmi voltam
isteni parancsnak szót fogadtam
ha tudná, még mélyebbre kerülne
becsülésem – Isten nyakába varrnák
hát nem tehetem, nem tehetem
azt tanították, senki vagyok
aki ér valamit belőlem
az isteni mag, az új teremtés
aki lettem s vagyok azóta, és ez
boldoggá tett és tesz
természetemmé lett, nem teszek
ellenvetést, ugrok, ha megkér
valaki valamire, nem magamért
nincs bennem ezért semmi
vádlás senki felé, Isten felé sem
ha kicsit fáradt a hát s a kéz, ez
az a fájás, amit még elbír viselni
a test – testvérem
de ha rám veti valaki a szemét
és kíváncsi lesz – elolvadok
elhagy minden erőm és odavagyok
ezért a félelem bennem
hogy ne adjam magam oda egészen
mert akkor elölről kezdődik minden
hogy megvet, megun, kikezdi bennem
maradék emberségem
hát visszabújok minden
célba ért vallomásból
nehogy jobban megérintsen
és újra megsebezz
megsebezzenek
megsebezzen

2018-08-10

1. B.Tomos Hajnal:
   2018. augusztus 19. 04:28

   Te már csak ilyen vagy, Kati: velőig őszinte, versben és tettben. Igazi ember és művész. Hogy ez miben kerül manapság? Van róla némi fogalmam.