Világos ablak fönt a tornyon,
költő lehet mögötte, vagy álmatlanul,
lengén lépkedő menyasszony,
kiért már nem jő soha vőlegény.

Világos ablak fönt a tornyon,
a nép alulról rajongva odanéz,
éjjel is világit, értünk, értünk,
értünk dolgozik ott valaki.

S mint a selyemhernyó – szövi
a holnapot. Lepkeszárnyú hírnév,
hímpor, ilyesmi lesz belőle,
de éjjel van, s világos az ablak.

A nép rajongva odanéz,
értünk dolgozik ott valaki,
és kong az éjfél, csak az idő pontos
a lámpát égve felejtette valaki.