A fővárosi Operaház első emeletén minden délután kettőtől négyig gyakorolt a helyi kamarakórus. V. Z., a nyugdíjas csellós ilyenkor ki szokott ülni az Opera előtti ovális park egyik padjára és lehunyt szemmel szívja magába a jól ismert akkordokat. Azon a délutánon épp J. S. Bach egyházi kantátáit hallgatta, amikor a közeli főúton összeütközött a két turistabusz. Összesen tizenöten haltak meg és legalább negyvenet kórházba szállítottak. Miközben jöttek-mentek a mentőkocsik, szirénáztak a rendőrautók, nőtt a szájtátiak tömege, az Operaház első emeletéről egyre erősebben halletszott a Bach-kantáta: „Mein Seel’ erhebt den Herren !” Később az öreg csellós, mint a baleset legközelebbi szemtanúja, azt nyilatkozta a tévériporternek, hogy ilyesmit csak emberfeletti erők rendezhetnek meg, hiszen jóval az ütközés előtt már felharsant a gyászinduló.