Jeges stockholmi utca, várunk a stopnál. A túloldalon tolókocsis, illetve maga “tolja”, saját kezűleg hajtja a kerekét negyvenes férfi, kesztyűs, inge ujja feltűrve.

Tőle jobbra, vagyis a tér felől érkezve két fekete kutya vár, külön-külön pórázon, gazdájuk, talán sétáltatójuk, biztos kézzel fogja őket.

És akkor ”zöld”! Mindenki indul: “kerékpáros”, kutyasétáltató, kutya. Egyikük már az úttesten állva fedezi fel a járássérültet, talán megijed tőle, vagy egyszerűen gyűlöli azt, ami az átlagtól eltér, ezért mentében visszafordul és megugatja.

Hülye kutya!

1. Keszthelyi György:
   2011. február 24. 02:54

   A kutyánál az ugatás nem feltétlenül félelmet vagy gyűlöletet jelent. A kutya lelkivilága(mert van ilyen) sokrétű. Honnan tudod, hogy nem a sajnálat, az együttérzés jele volt? (16 évig volt kutyám).

2. Gergely Tamás:
   2011. február 24. 09:25

   Hát hogy így balra kapta a fejét…

3. demivanna:
   2011. február 24. 09:36

   amerre én járok, lakik egy bolond kutya, az minden arra elhaladó autót megugat, mintha az élete függne tőle, sőt, támadja is a kerekeket, a kocsi után rohan… (csodák csodája, még nem ütötték el…) jelen esetben is bizonyára kerékellenes kutyáról volt szó

4. demivanna:
   2011. február 24. 09:38

   (nekünk egy időben 16 kutyánk volt…)

5. Keszthelyi György:
   2011. február 24. 11:30

   Amerre én lakom, van egy csomó bolond ember. Mind autóval járnak, megugatják a gyalogosokat.

6. Gergely Tamás:
   2011. február 24. 15:34

   Annak azért örvendtem, hogy K.Gy. a kutyák lelkérõl beszélt. Akkor már hárman hiszünk benne…