Nem akkor köszönt
be a tavasz amikor
kalendárium szerint
ideje, hanem ha képtelenség
eldönteni, melyik a szó maga
és melyik az árnya,
amint végigkúszik
valamely napsugár-
hívásra a fák között,
nekiszisszen a szomszéd
házfalnak, régi szókövek mintáját
veszi magára és onnan is begyűjt
pár ekkor-egykor-akkor elhangzott
mondatot, majd ismétlődik minden:
kert, falak, utcarészlet, fény és árny,
vissza hozzám: és ez a csodás kígyó,
miniatűr sárkány, fene tudja…régi lelkem
mintáját
újonnan
veszi fel
magára.