Mátyás születésnapja volt a tegnap, sok huzavona után napirenden a nagy király restaurált kolozsvári lovasszobrának hivatalos felavatása, nem csoda hát, ha az ember szeme megakad minden olyan holmin, ami kapcsolatba hozható Mátyással, az igazságossal.

Kezemben egy kis fekete könyv, amely még a rendszerváltás előtt pár évvel került piacra, ezért nincs is annyira túlcicomázva, mintha ma látott volna napvilágot, s annak idején potom 60 forintért megvásárolható volt. Egy könyvsorozat első kiadványainak egyike, mely azt tűzte célul, hogy az olvasóval megismerteti a magyar levélirodalom legértékesebb darabjait.

Szerkesztője, V. Kovács Sándor az utószóban azon töpreng, érdemes-e Mátyás leveleiként bemutatni azokat az iratokat, melyek tulajdonképpen egy hivatalban, a királyi kancellárián, korabeli ipari módszerekkel készültek, s a személyes jegyet tulajdonképpen csak a bennefoglalt gondolatok és tartalmak hordozzák, no meg az a tény, hogy Mátyás király nem csupán lediktálta minden levelét, hanem át is olvasta azokat, miután a kancellárián elnyerték a megfelelő formájukat.

Nem árt, ha tudjuk: a Mátyás-levelek mívessége részben annak is köszönhető, hogy udvarában olyan szellemi nagyságok irányították a budai kancellária “munkaközösségét”, mint például Vitéz János nagyváradi püspök, Kosztolányi György diplomata, Janus Pannonius költő, író és műfordító, utolsóként pedig maga Váradi Péter kalocsai érsek.

A történelem nem volt kegyes Mátyás kancellistáihoz, többen is rendre elvesztették a király bizalmát, szerepük háttérbe szorult, s a kései Mátyás-levelek dísztelenebbek, viszont tárgyszerűbbek és olvashatóbbak lettek. A Szépirodalmi Kiadó éppen az ilyen levelekben látta meg azokat az értékeket, amelyek miatt egy királyi levelezés – még ha a Mátyásé is – egyáltalán közérdeklődésre számíthat egy szűk szakmai rétegen túl.

A gyűjtemény érdekes olyan szempontból is, hogy a ma embere előtt kézzelfoghatóvá válik a legmagasabb szintű diplomácia bevett fordulatai ellenére a levélíró szókimondása, tartásossága és vitakedve. De ha a cél úgy kívánja, Mátyás fölötte ravasz is tudott lenni: oly mesterien bánt a jelzőkkel, hogy legtöbbször sikerült kiudvarolnia levelezőtársaitól – akik között kiemelt helyet foglalt el a mindenkori pápa, ellenséges és szövetséges vagy éppen rokoni kapcsolatban álló uralkodók, nagyurak, főpapok – a kért kegyeket, előnyöket. Nem kerülgeti a forró kását, amikor István vajdának kilátásba helyezi, hogy alattvalói hűségéért kellő fizetséget remélhet, de csakis, ha engedelmes marad. Nem hunyászkodik meg II. Mahomed előtt, akit egyenrangú ellenségként tisztel ugyan, de szóvá teszi álnok szószegését. Nem kíméli szeretett apósát,Szicília királyát, akit udvarias fordulatokba csomagolva ugyan, de szellemes gúnnyal figuráz ki amiatt, hogy az olasz lóidomárt küldött a budai udvarba, Mátyás kancáit megszelidítendő.

A kötetbe felvett levelek igen közel állnak a köznapi beszédhez, ami félig-meddig a tollbamondás eredménye, de a szerzőre is jellemző, aki nem egyszerű nyersanyagot szolgáltatott kancellistáinak, hanem tiszta, kimunkált, hangzásra is kipróbált funkcionalitású gondolatokat, olykor valóságos publicisztikai művet. Egy élő királyi lényt fedezhetünk föl magunknak e levelek által, amely meggyőzőbb, mint bármely életrajzi regény Mátyás figurája.

Cseke Gábor

Mátyás király levelei (1460-1490)

István moldvai vajdának
[1475 tavaszán]

Tekintetes és kiváló, szeretett, hű emberünk!
Követed és személyes híved – aki megbízóleveleddel érkezett hozzánk – értésünkre adta jóindulatodat és nemes szándékodat; miután a töröktől visszanyerted kegyetlen zsarnoksággal elkobzott birtokaid és örökséged jelentős részét, készséggel felajánlod szolgálataidat – mint írod – szent koronánk javára.
Örömmel fogadjuk ezt tőled, és hálásak vagyunk áldozatodért. Elszántságod és engedelmes szándékod készséggel viszonozzuk királyi kegyünkkel és jóindulatunkkal annál is inkább, mivel te, hitünk és üdvösségünk bátor harcosa, nem értünk, hanem a kereszténység, sőt a hit erősítése érdekében vállaltál önként, felszólítás nélkül szolgálatot.
Tudd meg tehát, hogy kegyesen fogadjuk ajánlkozásodat, amelyet készséggel, méltóképp fogunk viszonozni. Kívánságod szerint elküldtük már embereddel a menlevelet, amellyel te és a tieid szabadon járhattok országunkban. Rövidesen követünk is felkeres majd bővebb magyarázattal, s világosan értésedre adja szándékunkat és további kívánságunkat veled kapcsolatban; közölni fogja jóakaratunkat a kért vár ügyében is. Hiszen mi készek vagyunk ebben is, másban is a kedvedre tenni, míg koronánk és személyünk iránti engedelmességed felől bizonyosak lehetünk. Buzdítjuk tehát hűségedet; azt kívánjuk, tartsd készenlétben minden erődet emberünk érkeztéig. Ha pedig megbízásunkat átvetted, hajtsd végre azonnal és elszántan mindazt, amit ő a nevünkben elmagyaráz.
Ebben aztán légy különösen engedelmes, és biztosan eléred nálunk, amire vágysz.
Dátum.

II. Mohamed török császárnak
Buda, 1478. [augusztus]

Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya stb. stb. békés szándékkal küldi üdvözletét.
Felséges fejedelem!
Emberünk átadta nekünk kiválóságod levelét, amelyben felséged tudatja velünk, hogy a két várat le kell rombolni. Készek is vagyunk ezt megtenni, ezért máris munkához látunk; azonban semmiképp sem lehet azokat a várakat olyan hirtelen eltüntetni, ahogyan azt kiválóságod nekünk levelében előírja. Ott ugyanis azt olvassuk, hogy másfél hónap leforgása alatt semmisítsük meg őket; ez semmi esetre sincs módunkban.
A várak ledöntésére kijelölt másfél hónapból ugyanis már csak hét nap volt hátra akkor, amikor kiválóságod levelét megkaptuk; e hét nap nemcsak a várak eltüntetéséhez, hanem még az erre szánt emberek odaérkezéséhez is kevés. Mi azonban mégsem álltunk volna el attól, hogy a várakat megállapodásunk értelmében elhordassuk még a határidő lejárta után is; csakhogy felséged levelében az is olvasható, hogy amennyiben a várak még a másfél hónap elteltével is állnak, a fegyverszünet érvényét veszti.
Ekkor viszont tudomást szereztünk arról, hogy felséged jónéhány alattvalója megtámadta Horvátországot, majd iszonyú fosztogatás és pusztítás után, bizonyos falvakat és városokat felégetve, egy várat elfoglalva, sok fogollyal és rablott holmival tért vissza Törökországba.
Amint ezt hírül vettük, félbehagytuk a várak leromboltatását. Csak nem gondolja felséged, hogy ebben a bizonytalan helyzetben a béke nyílt megtiprása után még megsemmisítjük a várainkat, különösen, amikor nem is ismerjük magasságod szándékát?
Úgy határoztunk tehát, hogy alaposabban kipuhatoljuk felséged elgondolását és terveit, már ami a béke tiszteletben tartását illeti. Ha ez a szándék még mindig a béke mellett tart ki, s felséged erről levél útján biztosít bennünket, akkor mi készek leszünk a várakat eltüntetni. Ám csakis azzal a feltétellel, hogy felséged megtéríti mindazt a kárt és veszteséget, amit alattvalói a fegyverszünet idején okoztak a mieinknek.
Ha pedig nem akarná tovább velünk együtt őrizni a békét, akkor is megkívánjuk, hogy erről nyíltan értesítsen bennünket felséged, hadd tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Bízunk ugyanis abban, hogy ha kiválóságod nem akarná velünk a békét megtartani, mi – szándékáról értesülve – mégis képesek leszünk országrészeinket Isten segítségével megvédelmezni.
Reméljük azonban, hogy egyszer kiválóságod is belátja, ez a béke a saját ügyeinek sem használ kevésbé, mint a mieinknek.
Akár így, akár úgy döntsön is felséged, kérjük, hozza nyíltan a tudomásunkra, bennünket semmiképp sem ér meglepetés.
Bizonyos és világos választ várunk tehát kiválóságodtól, akinek egészséget kívánunk.
Kelt Budán, 1478-ban.

III. Frigyes császárnak
[1482. március]

A kegyes uralkodónak, Frigyes római császárnak stb. Mátyás stb. üdvözletét.
Eddig nem kételkedtünk kegyességedben, nem akartunk ellenséggé válni, nehogy úgy látsszék, megszegtük a kölcsönös megállapodásokat. Látva azonban, hogy felséged nem tartja magát nekünk tett ígéreteihez, minden lehetséges módon követeltük jogainkat, amelyek bennünket megállapodásaink és felséged kötelezettségei alapján megilletnek. A meg nem tartott ígéreteket mi jóindulattal és a kölcsönös barátság alapján kértük számon felségeddel tett egyezségünk szerint. Később azonban megértettük és megtapasztaltuk, hogy felséged, nem elégedve meg az előírások megsértésével, számos csalárd kísérletet tett személyünk és országunk ellen bármiféle jogos törvényes ok nélkül.
Nemcsak felséged maga vált ellenségünkké, hanem több más uralkodót is föltüzelt ellenünk, a mai napig is ebben mesterkedik.
Mi viszont meg akarjuk védeni országrészeinket felséged jogtalanságaitól és viszálykodásaitól, amint ez illő és méltányos: Isten segítségével vissza akarjuk verni a bennünket ért támadásokat.
Mostantól tehát hadban állunk felségeddel és öröklött tartományaival, nevezetesen Ausztriával és Stájerországgal. Istent segítségül híva kijelentjük, hogy ellenségei vagyunk mindenestől. Hangsúlyozzuk, hogy mindazzal, amit ezután tenni fogunk, cselszövő, hűtlen ellenségünknek akarunk ártani. Azon leszünk, hogy a személyünk s országunk rovására elkövetett jogtalanság gokat és visszaéléseket megtoroljuk. Nem akarjuk, hogy felséged, aki a viszálykodásra okot és alkalmat adott, vagy akárki más később hibáztasson bennünket. Dátum.

Ferdinánd nápolyi királynak
[1476-1490]

Köszöntjük a kegyes fejedelmet, Ferdinándot, Isten kegyelméből Szicília királyát stb. atyánkat és szeretett apósunkat, s további sikereket kívánunk: Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország királya stb.
Kegyességed egy lóidomárt küldött hozzánk levél kíséretében. E levél szerint kegyességed tudomására jutott, hogy mi olyasvalaki után sóvárgunk, aki ért a kancák belovagolásához és idomításához. Felséged tehát elküldte hozzánk ezt az embert, hogy ezáltal akaratunknak és kívánságunknak e tekintetben megfeleljen.
Minderre azt feleljük felségednek, hogy mi ezt az embert soha nem kérettük, még csak nem is nélkülöztük, mindazonáltal szívesen láttuk; köszönjük továbbá, hogy felséged mindenben eleget akar tenni akaratunknak és kívánságunknak.
Tudjuk, hogy felséged igen éles elméjű, és mindenről alapos megfontolás után dönt; csodáljuk tehát, hogy felséged szerint nekünk szükségünk lehet egy, a kancák szelídítésével foglalkozó emberre, noha jól tudja, hogy mi efféléket nemhogy háborúban, de játékokon sem használtunk soha. Tehát ha felséged fontolóra vette volna mostani helyzetünket és azt, hogy ki mindenkivel viseltünk háborút, úgy hisszük, nem küldte volna ide azt az idomárt.
Nem titok, sőt a fél világ előtt nyilvánvaló tény, hogy fegyvert forgatva nőttünk fel; gyakran és sok néppel, nemzettel hadakoztunk, de akár a törökkel, akár keresztényekkel vívtunk csatát – magunk szelídítette lovakon -, mindig szerencsével jártunk. Ha idegen lóidomárokra vártunk volna, sosem végződött volna olyan sikeresen a török, a német, a cseh vagy a lengyel hadjárat. Itthon betört lovainkkal győztük le a vlachokat, vertük meg a szerbeket és hódítottunk meg minden szomszéd népet; mindezt saját lovainkkal vittük véghez becsülettel.
Spanyol módra, összegabolyodott lábakkal ugráló kancalovakra pedig soha nem vágytunk, s máig sincs rájuk szükségünk, nemhogy komoly dolgokban – amilyenekben most részünk van -, de még vigasságokon sem tudnánk hasznukat venni. Nekünk ugyanis nem összekuszálódott lábakon szökdécselő lovak kellenek, hanem olyanok, amelyek szilárdan állnak szétvetett lábaikon.
Azt a jóembert pedig felségedre való tekintettel jól megjutalmazva küldjük vissza, noha cseppet sem volt tetszésünkre. Felséged iránti szeretetünktől vezérelve készek vagyunk azt is felajánlani, hogy nemcsak azt ajándékozzuk meg, aki a kenyerét ilyen módon keresi, hanem elhalmozunk mindenkit, akit csak felséged jónak lát ideküldeni, és mindent elkövetünk, amiről úgy véljük, hogy felségednek kedves lehet. Szerencsét és egészséget kívánva stb.

Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar király. Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul és szlovénül: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh (ellen)király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ