B. Tomos Hajnal: Vesztesen
Megmártom tekintetem
ebben az alkonyatban,
hogy majd reggel – valamikor –
vörösen, szépen,
szavaimban újranézzem.
Megragadok mindent,
mint ki a betévedt fényeket
menti zsaluja mögé
holnapig – valameddig –
most, hogy már holtbiztos:
olyan nagy szavak is, mint ÉLET,
csak ideig-óráig érvényesek.
Pusztai Péter rajza