Azt a szót, hogy kurvoid, én találtam ki 1974-ben. Sepsiszentgyörgyön, friss színész csemeteként, a nagy ászok árnyékában szóhoz nem lehetett jutni, nem is nagyon akartam, csak füleltem, figyeltem, ismerkedtem a tereppel. A nagyotmondás légköre adott volt, ez ilyen közeg, a feszültségnek valahol le kell csapódni, hát hol máshol abban az időben, mint a régi jó Sugás vendéglőben az újságírók törzsasztalánál, ahol a fő törzs Darkó Zsiga doktorúr volt, akit én mindenkitől csak így hallottam emlegetni. Színészek is vegyültek a társaságba, megtiszteltetésnek éreztem, hogy közöttük ülhetek. Egyik ilyen este végén jutott eszembe ez a kifejezés így, hogy nem egészen kurva, csak olyan -oid, mint a rombusz. Mert ugye van, romboid is. Técsi Sanyinak nagyon megtetszett a szó, fel is kapta, azután már vitte is magával, és a szó szárnyra kapott.
Azóta sokszor olvastam, hallottam – már bevett szónak számít. Így léptem be én is a nyelvújítók táborába, bár senki sem jegyezte föl, én is csak azért, mert ma is jónak találom. Jelzi az elhajoltságot az eredetihez képest, kicsit lágyít, megengedőbb, esélyt ad a dekurvoizálódáshoz, vagy akár a teljes kurvátlanodáshoz. Esetleg megszeretteti magát a minősítést, magához édesgeti a még bizonytalan –oid-ot. Legyen belőle kifejlett, önálló, nevén nevezhető minőség.
Persze, akkor még ismerkedtem a nagyvilággal, az élettel, ahogy mondták. Vakmerően elneveztem, amihez nem találtam megfelelő kifejezést.

2018-08-12