Az antik világ bizarr rekordjai
A különleges teljesítmények és az érdekességek mindig is érdekelték az embereket. Természetesen az ókor sem kivétel ez alól és a legjobb bizonyíték erre éppen a világ 7 csodája.
Ezek csupán a legismertebbek. A piramisok, a rodoszi kolosszus vagy az alexandriai világítótorony mellett, az ókori világot még érdekelték a statisztikák, rekordok és a nem köznapi hírek is, amelyek terjesztésében sokan vettek részt. A legnagyobb emberi csontváztól a legkicsapongóbb nőkig, a legpotensebb férfitól a legrosszabb szomszédig, és a legkülönlegesebb páncélzattól a legnagyobb részegesekig, ezek olyan témák voltak az ókorban is, amelyekről még a kor legnagyobb tudósai sem restelltek írni…
Az emberekről
– A legmagasabb ember – A latin Aulus Gellius (Kr.u. 125-180) szerint, a felső határ ameddig az ember megnőhet az hét láb (2,07 méter). Mindezek ellenére, Idősebb Plinius (Kr.u. 23-79), a Naturalis Historiájában megemlít egy Gabarra nevű arabot, akit Claudius császár elé vittek, mint különlegességet. A rabszolga magassága 2,89 méter volt. Ugyanaz a Plinius mondja, hogy nem Gabarra volt a legmagasabb, hanem egy római páros, Pusio és Secundilla, mindkettő magassága 3,02 méter. A történész azt is megemlíti, hogy a két óriás a Salustius villájának kertjében voltak eltemetve.
– A legalacsonyabb ember – Ugyancsak idősebb Plinius említi meg a legalacsonyabb embert, akiről feljegyzések léteztek az ókorban. Conopis törpéről van szó, Augustus (Caius Octavius) császár unokájának, Júliának a kedvenc rabszolgájáról. A történész feljegyzései szerint, Conopis nem volt magasabb 70 centiméternél. Neki azonban ellentmond Suetonius, az ókor másik híres szerzője, aki azt állítja, hogy Lycius, egy római lovas ugyancsak Augustus császár idejéből, nem volt magasabb, mint 60 centiméter.
– A legerősebb ember – Idősebb Plinius szerint Athanatos (Halhatatlan) gladiátor számíthatott erre a címre. A történész azt állítja, hogy a harcos egy 163 kg-os ólom vérttel állt ki küzdeni, és ezt akkor, amikor egy római légiós maximum 35-40 kilogrammos csomagot vihetett. És mégis, egy centurió (százados vagy kapitány a római seregben) Augustus császár testőrségéből, Vinnius Valens, a mondák szerint olyan erős volt, hogy fel tudta emelni a földről a boros amforákkal megrakott szekeret és meg tudott állítani egy sebesen rohanó lovas kocsit. Egyébként herkulesi tettei részletesen fel vannak jegyezve a római sírkövére, saját óhaja szerint.
– A legidősebb ember – A nevezetességek nagy hajszolója, Idősebb Plinius, nem felejti el feljegyezni az abszolút rekordot, ami az emberi élet hosszúságát illeti. Azt írja, hogy Rómában élt egy Marcus Aponius nevezetű ember, aki megérte a 140 évet. Mégis, egy Kr.u. 70-ben tartott népszámlálás arról értesít, hogy az itáliai félszigeten 4 férfi élt ilyen előrehaladott korban és ugyanennyi 137 évesen. Egy biztos eset, csak nem annyira látványos, mint Marcus Aponiusé, a szicíliai szónoké, Gorgiasé, aki 108 évet élt, ami jelentős teljesítmény abban a korban.
– A legpotensebb férfi – Arisztotelész meggyőződéssel állította, hogy egy férfi utódot csak 70 éves korig nemzhet, míg egy nő csupán 50 évesig. Ezzel szemben Idősebb Plinius azt állítja, hogy a római cenzor, Cato 80 éves korában lett boldog apja egy fiúnak. Mindezek ellenére Líbia királya, Masinissa (Kr.e. 240 – 148) tartja a rekordot, amelyet irigyelhetett minden férfi a római világból, ahol a férfiasság szinte kultusz volt, ő 88 évesen lett apa.
Szex, szerelem és szenvedély
– Leghosszabb szexparti – Claudius császár feleségének, Messalinának tulajdonítják. Dio Cassius (Kr.u. 155 – 229) szerint, a feleség kihívta egy nonkonformista viadalra Róma leghíresebb prostituáltját, a győztest kihirdették szexuálisan a legteherbíróbbnak. A prostituált feladta 24 óra után, Messalina egy órával később, a császárnét nem kevesebb, mint 25 férfi elégítette ki. Ugyancsak Messalina tartja a rekordot, mint az Ókor legkicsapongóbb nője, egyetlen erre a szomorú címre pályázó sem tudott annyi gyalázatos dolgot elkövetni, mint ő, írja ugyanaz a Dio Cassius.
– Szexuálisan a legteherbíróbb férfi – A kicsapongó Messalina férfi megfelelője Commodus császár volt. Őt különösen azért dicsérték és értékelték Róma utcáin, mert minden este úgy vonult a hálószobájába, hogy mindig követte 300 nő, akiket a prostituáltak és a szabad nők közül választottak ki figyelmesen. Mintha ez nem lett volna elég, a császár még vásárolt 300 homoszexuális rabszolgát is.
– Az ókor legnagyobb részegese -Bizánc lakói olyan nagy hírnevet keltettek a megrögzött részegeseknek, hogy az egész antik világban az a mondás járta, miszerint ezek többet laknak a kocsmákban, mint a saját lakásaikban, melyeket kibéreltek az utazóknak és kereskedőknek. Aelian (175-235 Kr.u.) történész arról ír, hogy egyik háború idején Leonides tábornok arra kényszerült, hogy mozgó kocsmákat létesítsen a földhányásokon, azért, hogy a katonái ne szökjenek el bort inni a városba.
– Leghosszabb szüzesség – Julius Caesar megemlíti a De Bello Gallico művében, hogy a germán törzseknek különleges szokásaik voltak, legalábbis egy római szemében, aki az örök város erkölcsihez szokott. Így, nagy szégyennek számított, ha egy férfi 20 éves kora előtt szexuális életet élt. Akik meg tudták őrizni a szüzességüket a leghosszabb ideig, azok nagy megbecsülésnek örvendtek a közösségükben. Az volt a meggyőződésük, hogy az ilyen férfiak erősebbek, magasabbak és jobb harcosok lesznek.
– Az ókori világ legrosszabb szomszédai – Ugyancsak Julius Caesar írja, hogy a germánok, a harcos természetük révén, nagyon rossz szomszédok voltak. Az ők ideáljuk az volt, hogy egyedül éljenek egy erdőben, a római diktátor szerint.
Háború
– A legsikeresebb gladiátor – A szíriai Herodianus történész (170-240 Kr.u.) azt írja, hogy csak Commodus császár (az érmén – Emperor Commodus as Hercules) volt képes ilyen rekordra. Megszállottan törekedve arra, hogy Herkulessel azonosítsák, arról híresült el, hogy gyakran lement az arénába a gladiátorokkal, Commodus 735 esetben lett győztes, ugyanennyi számú összecsapásban. Átlagban, egy gladiátor kb. 10 összecsapás után meghalt. Mindezek mellett, egy Flamma nevű gladiátor sírkövére az van vésve, hogy 33 összecsapásban vett részt, amelyből 21-ben győzött, 8-ban veszített és 4-szer kegyelmet kapott.
– A legmagasabb ostrombástya – Rodosz várának ostrománál, Kr.e. 307-306 I. Démétriosz makedón király (Kr.e. 337-283) parancsba adta katonáinak és mérnökeinek, hogy építsék meg az akkori világ legnagyobb ostrombástyáját. A hatalmas hadigépezet magassága 40-43 méter volt, a szicíliai Diodor (Kr.e. 80-21) történész elmondásai alapján. Szerinte a kilencszintű építmény utolsó szintjének a felülete 82 négyzetméter volt, és minden szint fel volt szerelve olyan katapultokkal, amelyek képesek voltak eldobni egy 80 kilogrammos követ. Ezeket a tényeket megerősíti a római író, építész és mérnök Vitruvius (Kr.e. 80-15), aki szerint az ostrombástyát sose használták, mert a hatalmas súlya miatt elsüllyedt volna a vár lakói által ledobált ürülékben. Végül, elhagyták az építményt, a fájából pedig egy áldozati emléket állítottak Héliosz isten tiszteletére.
– A legkülönlegesebb páncél – Pauszaniasz (Kr.u. II. század) görög történész meg volt győződve, hogy a Dunától északra élő szarmatáknak volt a legkülönlegesebb páncélzatuk. Szerinte a szarmaták páncélzatukat lópatából készítették. Ezeket megmosták, felhasogatták és úgy modellezték, hogy hasonlítson egy kígyó pikkelyihez. Utána egymáshoz kötözték ló vagy marhaínnal. A páncélok szépek voltak és ugyanolyan hatásosak, mint a görög pácélok, amelyek bronzból vagy acélból készültek, meg tudták állítani a kardot, a lándzsát vagy a nyilat.
– A legrendhagyóbb fegyver – A rómaiak, amikor ostromolták a görög Ambrakia várát Kr.e. 189-ben, először találkoztak harci gázzal, egy teljesen szokatlan fegyverrel abban az időben. A rómaiak hadigépezetükkel nem tudták megközelíteni a vár falait, így alagutakat ástak, amelyekkel megpróbáltak a falak mögé kijutni. A görögök azonban észrevették és meghiúsították a tervet, az alagútba kilyuggatott kazánt helyeztek, amelyikben az égő szénre tollut raktak. A fullasztó, vastag füst elég volt ahhoz, hogy a rómaiak lemondjanak a tervükről. Mindezeket a görög történésztől, Polübiosztól (Kr.e. 203-120) tudjuk.
– A leggyengébb lovasság – Szübarisz (az érméken Sybaris) város lakóinak, akik híresek voltak züllött, buja és fényűző életmódjukról, egyik élvezetük az volt, hogy lovaikat táncoltatták mulatságaikon, egy olyan élvezet, amelyik szokássá vált. A hagyomány azonban végzetes lett a versengő Krotón várának ostroma alkalmával. Az anekdotának is beillő eseményről a latin Aelian történész, valamint Athenaios (Kr.u. a II. század) szónok is beszámol. Ismerve a szübarisziak szokásait több száz krotóni katona hangszerrel jelent meg a harctéren. Ahogy a nagy zenebona a lovak fülébe jutott, ezek elkezdtek táncolni, ahogy be voltak tanítva, így lehetetlen volt velük harcba menni. A győzelem természetesen, azon a napon a krotóniaké volt.
– A legbárgyúbb vereség – A kelták görögországi inváziója idején, Kr.e. 279-ben, egy egészen különleges esemény történt. Pauszaniász történész (Kr.u. II. század), hasonlóan Diodórosz Szikuloszhoz (Kr.e. 80 -21), azt állítja, hogy egy szerencsétlen kimenetelű éjszaka, Delphi közelében, a kelták Pán hisztériába estek (innen a pánik szó eredete is), azt hitték, hogy megtámadták őket a görögök. Erről szó sem volt, de a kelták gyorsan visszavonultak, maguk után hagyva 10.000 halottat. Valószínű, hogy a gyors visszavonulás közben megölték a saját, lassú járású társaikat is, azért, hogy gyorsítsák a túlélők menetelését.
Titkok
– A legtitokzatosabb kiállítási tárgy – Hanno, karthágói parancsnok a Kr.e. VI-ik században bebarangolta Afrika nyugati partjait. Elmondásai szerint, amit átvett Idősebb Plinius is, Hanno és hajósai különleges embercsoportokat láttak, a fekete kontinens partjain. A nők testét teljesen szőr borította, míg a férfiak annyira erősek és mozgékonyak voltak, hogy nem tudtak közülük egyet sem megfogni. A nők közül kettőt megöltek és megnyúztak, a bőrüket pedig kíváncsiságból kiállították egy karthágói templomban. Úgy tűnik, hogy Hanno két gorillát fogott el, amelyik teljesen ismeretlen volt a mediterrán térségben.
– A legnagyobb emberi kövület – Ugyancsak idősebb Plinius állítja a Naturalis Historia művében, hogy egy földrengés idején, amelyik megrázta Krétát, egy egész hegyoldal leomlott. A katasztrófa felszínre hozta egy különösen nagy, óriás egyén maradványait. A mérések szerint a csontok egy 20,4 m magas férfiúé voltak.
– A legnagyobb fog – Hasonló esetről számol be a tralleszi Phlegon (Kr.u. a II. század), aki azt állítja, hogy Tiberius uralkodása alatt, a kertjében, a Capri szigeten, találtak egy hatalmas, 30 cm-es emberi fogat, amit egy fölrengés dobott a felszínre. Mi több, akik a fogat hozták azt állították, hogy birtokukban van egy hatalmas emberi csontváz is. Tiberius azonban nem engedte, hogy ezt odaszállítsák, megelégedett a koponyájának egy hű másolatával. Tiberius a döntését a halott iránti kegyelettel és tisztelettel indokolta, legyen az normális ember vagy óriás.
– A legnagyobb kifogott tintahal – Csak a nagy történészekre és természettudósokra jellemző aprólékossággal említ meg idősebb Plinius egy különleges esetet az ibériai félsziget déli részén, Crateia városban, Kr.e. 150 körül. Azt állítja, hogy egy hatalmas méretű tintahalnak az volt a szokása, hogy behatolt a helyiek mesterségesen készített medencéibe és megette az ott levő halakat. Amikor megfogták és megölték a római Lucullus tábornok elé vitték, aki feljegyezte aprólékosan a méreteit. Így a tintahal feje akkora volt, mint 15 darab amfóra (nagy, kétfülű korsó), megközelítőleg 390 liter, a csápjai pedig egyenként 9 méteresek. A többi része nem kevesebb, mint 230 kilogramm volt, a szívókorongjai akkorák voltak, mint egy 10 literes veder.
– A legagresszívebb hal – Claudius Aelianus – „Aelian” (Kr.u. 175-235) feljegyezte egy hatalmas méretű hal létét, amelyiknek vágó fogai sokkal nagyobbak voltak, mint a cápának és szerette az emberhúst, rendszeresen felborítva, könnyedén a halászok csónakjait. A szörny hatalmas hullámokat tudott előidézni, ahogy a farkával csapkodta a vizet s így lesodorta az embereket a sziklákról. Valószínű, hogy a Claudius Aelianus által leírt szörny nem volt más, mint egy ámbráscet.
Forrás: Book of Ancient Records (Az antik világ rekordjainak könyve) – Allan&Cecilia Klynne,
Kiadó: Hous of Guides, 2007.
Összeállította: Csata Ernő
Pusztai Péter rajza