Keszthelyi György: Visszaépítelek
Amennyiben még bennem élsz,
márpedig élned kell valahol,
mert nem léteznek üres árvaházak –
szóval akkor mindent magadhoz vehetsz,
a rejtekhelyet is, ami láthatatlan,
és egyebet, amit bár nem szeretsz,
elrendelt életed részét képezi.
(Már hogyha kedvedre való
a félreismert vihar előtti csend,
amely itt nem más, mint néma vihar.)
Amennyiben hallod a vallomást
két út közötti senkiföldjén,
ne borulj térdre, ne vess még keresztet
és ne viselj halotti maszkot,
míg rámátlan vászonra festem
lelkedet, amelyet test takar.
Amennyiben még bennem jössz-mész,
láthatod, itt halottak csavarognak,
álmatlan halottak – írnak, dedikálnak,
(akár a köd is kötetbe bújhat,
mint Albionban vagy más, kopár vidéken.)
Összefoglalva: ha végleg átköltöznél,
vagyis ha átképeznéd magad
ezekre az ólmos, fekete estékre,
amelyektől csak az nem retteg,
aki már gyakran kimaradozott,
akkor csak elemezd ezt a lázas levelet
s a jóváhagyott, hideg elméletet,
ma már egyre megy, hogy itt vagy ott,
hogy bocsánatos vagy halálos vétek.
Bontsd le magad éjjel és nappal.
Újra és újra visszaépítelek.
2015. február 20.
Forrás: Lenolaj.hu
Pusztai Péter rajza