elfelejted milyen volt
legutóbb pedig
tudod hogy visszatér
időközönként ám ha
folyton csak rá gondolnál
nem tudnál lenni tovább
hűséges hozzád nem hagy el
mindvégig kitart
várod mégis meglep
ha hirtelen érkezik
akkor felsikoltasz bár
nem akarsz és
szégyelled is
fogad szorítod össze
körmöd húsodba mar
kíméletlen veled
de ha néha magadra hagy
olyan jó érzés el se
hiszed megszoktad
ha aztán elmegy
arcodon mennyei sugár
üdvözült fennség
pedig egy nap törlesztés
volt a pokolból
talán nem is tudsz már
élni nélküle

1. Keszthelyi György:
   2011. február 25. 19:41

   Majd a reinkarnáció…

2. demivanna:
   2011. február 25. 20:56

   hideg, hideg….:-)

3. Rozek Enikô:
   2011. február 26. 16:59

   A tegnap óta gondolkodom,és már többször is elolvastam,de szerintem a szerelem,szeretet lehet.

4. demivanna:
   2011. február 26. 17:20

   Nem az, de már langyosabb…:-) érzésnek érzés

5. Rozek Enikô:
   2011. február 26. 19:08

   Magány?

6. Keszthelyi György:
   2011. február 27. 01:18

   Akkor csak a hányinger lehet :-)

7. demivanna:
   2011. február 27. 09:33

   melegedik, melegedik…!!!:-)

8. Rozek Enikô:
   2011. február 27. 11:53

   Végül mi az?Most már nagyon kiváncsi vagyok!

9. demivanna:
   2011. február 27. 13:19

   Aki bújt, aki nem… kedves gyerekek, ez nem más, mint: A FÁJDALOM…

10. Rozek Enikô:
    2011. február 27. 17:08

    Köszönöm a választ,mindenre gondoltam már,de erre a szóra,hogy „fájdalom”,nem.A vers utolsó soraiban ,hogy:”talán nem is tudsz már élni nélküle” arra utalnak ezek szerint,hogy „fájdalom” nélkül?Én minden esetre eltudnám képzelni az életet eme érzés nélkül is.De azért jó kis versike volt. Köszönet érte.:)

11. demivanna:
    2011. február 27. 18:08

    Az utolsó amolyan „vicces poén” volt… vagy inkább szarkasztikus. Sajnos egészen konkrét élmények adták az alapot a vershez. És a fájdalom is lehet kétféle: testi vagy lelki. Vagy mindkettő egyszerre, az aztán a pláne!