Egy versfordítás története

Sándor Tamás sebész főorvos különös kéréssel fordult hozzám 2010 nyarán. A következő évben, azaz 2011. augusztus 20-án lesz az ötvenedik házassági évfordulója; fordítsam le az ünnepi alkalomra William Butler Yeats (1365-1939) When you are Old című versét. A magyar fordítással szeretné feleségét, Erikát megajándékozni. De hiszen a versnek már van magyar fordítása, 1960-ből, mondtam meglepetten. Boldogult professzorom, Kardos László forditotta; az egyetemen tőle tanultam a műfordítás művészetét. A vers a ronsard-i téma újraéneklése; magyar címe: Ha megöregszel.
– Tudom – válaszolta dr. Sándor. – De nem adhatok a feleségemnek olyan költeményt ajándékba, amelyben a költő szerelmesét a magyar forditásban úgy nevezi: szürke néne.
Az angol vers első sorában előfordul ugyan a szürke, vagyis gray szó – When you are old and gray and full of sleep -, de a néne, ez a kedélyes, vidéki szó az én drága professzorom betoldása. A full of sleep (teli álommal) képét a fordítás kihagyja. Szabó Lőrinc, aki ugyancsak lefordította a verset, feltehetően az 1950-es években – fordítását Ha ősz leszel s öreg címmel a 2000-ben megjelent második magyar Yeats-kiadás közli -, felnagyítja az álomittas képet: Ha ősz leszel, s öreg, s est közelit… Ez már nem kedélyesség, ez fenyegetés. Ezután Szabó Lőrinc érzékibbre, keményebbre hangolja a verset, mint Kardos László:

S hogy hányan szerették az ifjúság
Gyönyörét benned, hazug s hti szivek (Szabó Lőrinc)

S hogy szépséged s hulló mosolyodat
hányan szerették, hány hű s ál-barát (Kardos László)

A pillanat tűnékenységét mindkét forditás másként ragadta meg. Itt következik a portréfestő rejtett önarcképe, Kardos László szavaival:

de változékony arcod bánatát
s zarándok lelked egy szerette csak.

Es Szabó Lőrinc megfogalmazásában:

De egy férfi zarándok lelkedet
Szerette, s romló arcod bánatát.

Az eredetiben a szeretett nő arca: your changing face (változó arcod; a vers hősnője, Maud Gonne ugyanis színésznő volt) – Kardos László változékony arcról ír, Szabó Lőrinc romló arcról.
A romló arc baudelaire-i vázlata van akkora sértés, mint a szürke néne, még ha a jövőbe vetítjük is.
A vers végén Yeats a szerelem szökésével fenyeget, az elszalasztott alkalommal, amelyet mindenki ismer. Az izzó rácsra hajló öregasszony ott ül majd egyedül, a tűznél, míg a szerelem messze jár, bujdokol a hegyek és a csillagok közt. Kardos László szövegében:

elillant, elszállt tul a hegyeken,
s csillagfüzér közt bújt meg szép feje.

Szabó Lőrinc áthangolásában:

S hogy vonta, túl az égi hegyeken,
Arcára a csillagok fátyolát.

Mindkét forditó gyengéden fejezi be a verset, Kardos László a szép fejjel, Szabó Lőrinc a csillagok fátyolával.
Szerettem ezt a verset, és szerettem mindkét forditást. Igyekeztem elkerülni a buktatókat, a szürke nénét, a romló arcot, s ami olyan gyönyörű mindkét forditásban: a nyugtalan Maud Gonne zarándok lelkét (the pilgrim soul in you). Minden egyezést nem tudtam elkerülni, például azt, hogy vedd le könyvemet (Szabó Lőrinc; take down’ this book), azt, hogy szépséged (Kardos László; your beauty), vagy azt, hogy bánatát (sorrows; ezt mindhárman a bánat szóval fordítottuk). Nem lett tökéletes a fordításom, kicsit „juhászgyulás” a hangja, de talán átad valamit egy versbarát magyar orvosnak és feleségének abból a kelta szerelemből, amely Dublin felől most is idáig szikrázik.

---

William Butler Yeats Ha öreg leszel

Ha öreg leszel, ősz és álmatag,
S bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet,
Olvasd lassan, míg lágy tekinteted
S szemed mély árnyát visszaálmodod;

S hogy hányan szerették a pillanat
Fényet, szépséged, hivek s ál-hivek,
De bolygó lelked egy szerette meg,
S a bánatot az illó arc alatt;

A rács felizzik, lehajtod fejed,
Hát mormold búsan, hogy a Szerelem
Megszökött, ott jár fönn a hegyeken,
S arcát elrejti a csillagsereg.

Gergely Ágnes forditása

Forrás: Új Ember 2012. január

*

A vers eredeti szövege:

When You Are Old
By William Butler Yeats

When you are old and grey and full of sleep,
And nodding by the fire, take down this book,
And slowly read, and dream of the soft look
Your eyes had once, and of their shadows deep;

How many loved your moments of glad grace,
And loved your beauty with love false or true,
But one man loved the pilgrim soul in you,
And loved the sorrows of your changing face;

And bending down beside the glowing bars,
Murmur, a little sadly, how Love fled
And paced upon the mountains overhead
And hid his face amid a crowd of stars.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ