Laczkó Vass Róbert: Szeptember

(Inequalis autumni)

homlokunkon elhamvad a nyár
mindketten csöndben felöltözünk
olyan vagy mint egy leszámolás
egymáshoz mostantól nincs közünk

csiklandozhatja még bőrödet
vénasszonyok nyara gyermeteg
ölelésed nyirkos átverés
megsemmisítő tél közeleg

hol azelőtt kirajzolódott
ösztönösségednek lábnyoma
járhatatlanná vált az ösvény
ingovány van ott és pocsolya

nézem ahogy az ablakon túl
szakadó esőben elázol
tükörképedbe váratlanul
egy sáros bakancs belegázol

szerelmünk az ősz megemészti
átbizsereg a zsigerein
idegekből font kötélpályán
tántorgunk mint szergej jeszenyin

2018. szeptember 2.

2 hozzászólás érkezett