Lombtalan juharfa, zúzmarás juharfa,
görcsösen mit kapkodsz fehér hóviharba?

Tán valamit láttál? Hallottál a szélben?
Tétován úgy állsz itt a faluszélen,

mint pityókos csősz, ki a dűlőket járja,
s hóbuckába süpped gémberedő lába.

Hej, ma én is botlón, ingadozva lépek,
ivópajtásoktól haza sosem érek:

itt fenyőfa várt rám, ott egy fűzre leltem,
hófuvásban nékik nyárról énekeltem.

Fának láttam magam én is, juharfának,
de nem zúzmarásnak – csupalomb sudárnak.

S elfeledve mindent, szilaj, bolond kedvben,
mint más asszonyát – egy nyírfát ölelgettem.

Rab Zsuzsa fordítása

Forrás: Szergej Jeszenyin  válogatott versei / MEK