kijavítanálak, de minek, már késő
nincs idő helyrehozni,
már elpuskáztad a jövendőd
ünnepeltem volna augusztus húszat
de nem csak a beidegződött iszonyat volt
az, ami visszahúzott a szokásos
kenetteljes ájtatoskodástól
bár némileg őszintébbnek hatott
egyik másik érseki vallomás
s ahogy a szent jobbot körbe furikázták
jaj, meg ne sértsem valaki hitét
jaj, csak az igazság el ne hangozzék
botrány lenne, ha megjelenne
ha a feltámadott ide lejönne
nyugi, nem úgy fog visszajönni
észre sem veszed
el fogsz tűnni az éteren át
ha szerencséd van
s idejében stoppoltál helyet
e mennyei buszra
hogy kicsit közönségesen hangzik
nem túl emelkedett?
mert Aki innen felemelkedett
már nem Az, aki innen elment
más ruhája van
más a teste
más a tekintete
szelídsége ott érinthet igazán téged
ha átvilágít majd

még nyitva az ajtó – csak mondom
nehogy sértse szavam a homlokod
mögé bújt jószolgálatod
mert fizetni érte úgysem tudnál
vagy felszállsz, vagy lemaradtál

nem tudok másról beszélni neked
holnap, lehet már nem vagyok itt
adósságaimat mind leróttam
megadtam tartozásaim
ti sem jösztök nekem semmivel
csak annak, akinek én is jöttem
s jövök még egyszer

1. Koosán Ildikó:
   2018. szeptember 3. 07:08

   Remek vers. gratulálok.

2. Nászta Katalin:
   2018. szeptember 3. 08:39

   Köszönöm szépen, Koosán Ildikó! Megtisztelő a véleményed.