Kedvesem alszik –
és az álom,
puha pilleként
körüllengi.
Álmában mosolyog.
Olyan szép,
nyugodt és csendes.
Angyalok szövik
köré védőn
az ezüstfátylat 
és elröpítik 
messzire.
S mire  a reggeli nap
sugarai megtörik 
a varázslatot,
szép szemét
kinyitja,
figyelmét lassan,
a mára igazítja.

Kolozsvár, 2012.03.06.

1. Csata Ernő:
   2018. szeptember 3. 17:20

   A vers olvasása egy szép magyar nótát juttatott eszembe:

   Leszállt a csendes éj

   Leszállt a csendes éj, alszik a város,
   Aludj hát te is fiam.
   Feletted százszorszép pillangó szálldos,
   Feléd száz tündér suhan.
   Búcsúzóul most a karod kitárod,
   Úgy suttogsz jó éjszakát,
   Amíg a tündérek országát járod,
   Apád majd vigyáz reád.

   Te vagy az életem minden reménye,
   Te vagy az élet nekem.
   Add hát a kis kezed apád kezébe,
   S álmodjál szép gyermekem.
   Álmodban hallgass majd tündérmeséket,
   Hallgasd a szívem szavát,
   Szeress úgy engem, mint ahogy én téged,
   Kis fiam jó éjszakát.

   Ha majd az utadon virágok nyílnak,
   Akkor is törődj velem.
   Én mindig szeretlek, várok rád, hívlak,
   Gondolj rám, szép gyermekem.
   Mikor majd utamnak végére értem,
   Mondd ki a búcsú szavát.
   Köszönj el apádtól mint egykor régen:
   Pihenj meg, jó éjszakát.