Meghívó érkezik a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövetétől, melyben ”az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett nemzeti ünnepi fogadásra” invitál.

Meglepődöm: hiszen olyan rég tiszteltem meg jelenlétemmel a követséget, hogy elfeljthettek volna. El is felejtettek: a szokásos fogadásokra, megemlékezéskre nem hívnak. Talán a jeles évforduló teszi, hogy most mégis…?

Felmerül annak a lehetősége is, hogy valamiféle ironikus játék a  meghívás: olvasták a Káféban megjelent szövegeim a jelenlegi magyar miniszterelnökről meg annak politikájáról és ilyen ”diplomatikus” módon jelzik, hogy számon tartják… De talán mégsem – döntöm el magamban, hogy hiba lenne részükről. Tehát mégsem irónia, hanem szabályos meghívás és az esemény fontossága diktálta a ”tiszteletet”, mellyel ”Gergely Tamás urat és partnerét” meghívták.

Tekintsünk most el az atavisztikus ”urat” megnevezéstől, koncentráljunk a forradalomra: hát nem a sajtó szabadsága állt a forradalom 12 pontjának az élén? S ha az állt, mit kellene a fogadáson ünnepelnünk? Hogy megszűnőfélben a sajtó szabadsága Magyarországon? Hogy az Európai Unió kell harcoljon a cenzúrát jelentő médiatörvény ellen? Gondolt arra a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövete, hogy ”Gergely Tamás úr” a maga ura, aki még hiúságból sem megy el annak az országnak a követségére ünnepelni, ahol a forrdalmat kisajátítják, jelentését kifordítják. Legalábbis addig nem, amíg a jelenlegi kormány el nem tűnik – miniszterelnököstől, elnököstől, nagykövetestől.

Szomorú dolog, hogy ezt kell írnom.

Gergely Tamás
2011. február 25.

1. Keszthelyi György:
   2011. február 26. 12:08

   Vigyázat! Be akarnak szervezni.