Debreczeni Éva: Költők ülnek
költők ülnek ághegyen lábuk lelóg
csivitelnek szürkén kereken átlátszó bokorban
tavaszra lehullnak
költők ülnek ágyszélen gunnyadoznak
vizenyős párnák közt mérföldnyit fuldokolnak
estére lazulnak
költők tapsikolnak sírban hazudnak
rendületlenül felülről koszorúznak alulról oszolnak
gyakran fordulnak
Pusztai Péter rajza
2011. március 6. 09:45
Érdekes ez az Éva… hol szájbarágóan tiszta, hol meg kétszeri olvasást igényel. Jó vers!