– Jászai Mari tanítása –

Jászai Mari eddig is megvolt nekünk és eddig se volt ám kicsi asszony. Hogy Szovátán oktatta a parasztokat, szólván nekik a váltóról és pálinkáról, ez se teszi nagyobbá. Azonban az már nagy dolog, hogy ő, az asszony, meglátta és meglátogatta őket. Azokat, akiknek ezer év óta még ilyen reménytelenül nem lógott a fejük. Akiknek már Endrődi Sándor hiába szaval harsogó kuruc-verseket. Mert Jászai Mari tanítása után Endrődi Sándor versei következtek.

Érzik-e legalább százan-kétszázan Magyarországon, hogy mit jelent a paraszt lógó feje? Hogy mit jelent a paraszt vérző orra és véres szeme? Éljük a napokat, nagy a csönd és kevesen sejtik, miért nagy a csönd és milyen napokat élünk. Ezek a napok a Sors próba-napjai. Még egyszer megkérdi most a Sors a magyarokat, akarnak-e ébredni és élni.

A váltóról és pálinkáról nagyon újakat aligha mondott Jászai Mari. Nem tehet arról a magyar paraszt, hogy helytelenül ismerte meg a váltót. Arról se tehet, hogy ma már hiába írja alá a váltót, amely sokszor az ő minden írástudása. A pálinkát sem azért önti magába, mert sok pálinkát gyártanak és csuhajos a kedve. De Jászai Mari nem lehet nemzetietlen szociológus avagy hazátlan szocialista. Elég szép, hogy a váltóról és pálinkáról beszélt s hogy a beszédje jó cselekedet akart lenni.

Édes istenem, milyen bús komédia van most műsoron nálunk. Se büszkeség, se férfiasság, se hit, se gerinc sehol. S micsoda jelképes, nagy eset, hogy Jászai Mari oktatja a népet. Minden dekadens társadalomban férfias asszonyok jelentkeznek. S nekünk, Magyarországon, nincs is más reménységünk, mint az asszony és a paraszt. Nekik talán mindenkinél rosszabb itt a dolguk. Az asszony tudatlanságban tartott vagy ledérségre kényszerített pária. A paraszt is pária, de legalább kiszökhet Amerikába, ha nem mezőgazdasági cseléd s ha ki tudja játszani a határrendőrséget. És mégis csak őbennük bízhatunk, mert bíznunk kell valakikben. S ha Bizánc már nem is példa a mai Magyarországra, ha férfiaink effeminálódtak vagy teljesen lehetetlenekké váltak kultúrára, előtörésre, hadd bízzunk az asszonyban és a parasztban. Gondoljon e gondolattalan országban szépet és bátrat az asszony. És ha ütni kell és ha marad még annyi ereje, majd ütni fog a paraszt.

Jászai Mari ártatlan leckét adott a szovátai parasztoknak. De bár kezdete volna a mi különös, reménytelen reménységünknek. Az orosz nők, az intellektuellek kimentek a falukba, amikor férfiaikat, akik már bombát sem tudtak dobni, megutálták. És Oroszországban a zűrzavar még mindig félelmes, de félelmes az erő is. Az asszony és a paraszt, nekik kell megmenteniök az olyan elveszett, bús országokat, amilyen Magyarország is. (Az asszony és a paraszt. Budapesti Napló 1907. augusztus 29.)

Folytatjuk