Dumas „Gróf Monté Christo” c, műve a világirodalom egyik legolvasottabb regénye, amelyet a legtöbb művelt nyelvre lefordítottak, és igen sok kiadást ért el. Bizonyos, hogy a regény több millió olvasója közül sokan merengtek el a csodálatos történeten, felvetve magukban a kérdést, hogy az író honnan merítette regényéhez az anyagot.
Irodalomtörténeti kutatások kiderítették, hogy Monte Christo gróf alakja nem pusztán az író fantáziájának szüleménye, hanem eleven modelje Edmond Dantes, valóban a Chateau d’If borzalmas tömlöceiben szenvedett kínos rabságot.
A sziklaparton épült ódon várkastély egykor büszke francia kényurak tanyája, később a francia állam tulajdonába került és arra a szomorú sorsra jutott, hogy tömlöc lett belőle — állami börtön, melynek vastag falai mögött, sötét, dohos, földalatti cellákban őrizték azokat a foglyokat, akiknek szökésétől különösen tartottak.
Ezen a borzalmas helyen szenvedett Dumas regényhősének mintaképe, Edmond Dantes is, amíg végre regényes úton sikerült megszabadulni az elátkozott helyről.
A Chateau d’If már jó ideje nem börtön többé, most már csak kíváncsi turisták keresik föl és az ócska kulcsár, aki a várkastély őrizetével meg van bízva, busás borravalókat zsebel be, minekután végigvezeti a látogatókat a földalatti tömlöcök vigasztalan során és megmutatja azt az emléktáblával ellátott cellát, amelyikben Edmond Dantes töltött hosszú esztendőket.
A Chateau d’If látogatói elmerengve állanak meg néhány pillanatra a sötét dohos cellában, de azután sietve menekülnek újra a friss, szabad levegőre. Letörnek egy-egy kődarabkát és elviszik emlékül. Ez a kőgyűjtő szenvedély alaposan meglátszik az öreg várkastély falain és oszlopain, amelyeket ilyenformán nem csupán az idő vasfoga, de a kíváncsi látogatók kegyelete is alaposan kikezdett, úgyannyira, hogy némely helyen már-már összeomlástól kell tartani. A hatóságok most már szigorúan eltiltották a Chateau d’lf köveinek további elcipelését.
A kíváncsi turistáknál is nagyobb barbarizmusra készült egy amerikai milliomos, aki hatalmas összeget kinált föl a Chateau d’If köveiért a francia államnak. Szét akarta szedetni a regényes múltú várkastélyt, köveit hajón Amerikába akarta szállítani és az ódon kövekből a floridai tengerpartra felépíteni a Chateau d’If pontos mását.

Emléktábla a gróf egykori cellája fölött

Forrás: Tolnai Világlapja, 1929