Nászta Katalin: Szonett-kísérletek
1.
add kölcsön a szemed, lássak veled
add kölcsön a szíved, érezzelek
add kölcsön magadat, hogy éljelek
ide félelmeiddel, hadd féltselek
nem elég nekem a saját tekintetem
nem elég a szív, nincs elég erőm
félni sem tanultam meg idejében
nekimegyek a falnak hajnalfele
de jó, mikor helyettem nézelődsz
nélkülem, mégis nekem tépelődsz
kitakarva sem fázom már többé
szemedben ingyen ragyogok én is
szívedben tolvajként szerethetek
szonett lett volna, ha engedem
2.
mintha a ritmusnak lába lenne
és menetelne, és menetelne
a szonett pedig andalogva jár
és nem mai, hanem tegnapi már
persze, elképzelhetem magam itt
hercegkisasszonynak, királylánynak
de lehullana a korona rólam
csak szolgálólány lehetnék, az fix
lábam kitetszene szoknyám alól
ha perdülnék egyet, még tán több is
csárdásra állna a zene nálam
a szonettek nekem pá-t intenek, mind
így csak bekukkantottam e bálba
álarcom elveszett, mezítelen
nem maradhatok – Isten veletek!
2018-09-08
Pusztai Péter rajza
2018. szeptember 10. 08:21
Kedves Katalin!
Megpróbálok az első szonettkísérletnél segíteni, teljesen önzetlenül és jóindulattal.
A felépítése alapján legközelebb az angol szonetthez áll: 14 sor, versszerkezet: 4+4+3+3.
Szótagszám: 10-11: az első szakasz rendben, a második szakasz első sora 12 szótagú: javaslat: ,,nem elég nekem a saját tekintetem” helyett, ,,nem elég nekem saját tekintetem” (az ,,a” elhagyva, így is értelmes és helyes, máris 11 szótagú. A 3. versszak rendben, a 4. versszak utolsó sora 9 szótagú, ezt megpróbáljuk rendezni a rímképlettel együtt.
Rímképlet: abba, abba, cdc, dcd.
1. szakasz: aaaa, bokorrím, belefér az abba képletbe, de van egy javaslatom: az utolsó sor lehet: jöjj a félelmeiddel, hadd féltselek, szebben hangzik (szerintem).
1. szakasz:
Add kölcsön a szemed, lássak veled,
add kölcsön a szíved, érezzelek,
add kölcsön magadat, hogy éljelek,
jöjj a félelmeiddel, hadd féltselek.
2. szakasz: abca, javaslat:,,félni sem tanultam meg idejében” helyett: ,,félni sem tanultam meg kétkedőn”, az utolsó sor helyett: a falnak megyek minden reggelen, jobban rímel a ,,tekintetem”-el, így lesz abba rímképlet.
2.szakasz:
Nem elég nekem a saját tekintetem,
nem elég a szív, nincs elég erőm,
félni sem tanultam meg kétkedőn,
a falnak megyek minden reggelen.
3. szakasz: ahhoz, hogy cdc rímképlet legyen, a következő a javaslatom:
Jó, amikor helyettem nézelődöl,
kitakarva sem fázom már többé,
nélkülem, mégis értem tépelődöl,
4. szakasz: ahhoz, hogy dcd rímképlete legyen, a javaslatom a következő:
szemedben ingyen ragyogok örökké,
szívedben tolvajként képzelődöm,
szonetté válok, talán, nem röggé.
Így az utolsó sor is 9 szótagú helyett 10 szótagú lesz.
Végül ez lehet belőle (szerintem), de hogy mi lesz, az a szerző joga, ő dönti el, én csupán javasolok:
Add kölcsön a szemed, lássak veled,
add kölcsön a szíved, érezzelek,
add kölcsön magadat, hogy éljelek,
jöjj a félelmeiddel, hadd féltselek.
Nem elég nekem a saját tekintetem,
nem elég a szív, nincs elég erőm,
félni sem tanultam meg kétkedőn,
a falnak megyek minden reggelen.
Jó, amikor helyettem nézelődöl,
kitakarva sem fázom már többé,
nélkülem, mégis értem tépelődöl,
szemedben ingyen ragyogok örökké,
szívedben tolvajként képzelődöm,
szonetté válok, talán, nem röggé.
2018. szeptember 10. 09:27
Kedves Csata Ernő!
Nagyon köszönöm az újabb leckét! Igazán élvezetes!
A vers is sokkal jobban hangzik!
A rímképlet kiegészítést is köszönöm.
Jó, jó iskolába járni :)
2018. szeptember 10. 09:30
Bár a 4. versszak utolsó sora 10 szótagú volt, utánaszámoltam.
2018. szeptember 10. 09:46
Kedves Katalin, szívesen tettem. Igen, szerintem is jobban hangzik a vers, de én, aki javasoltam, lehetek elfogult is, azért nem mondhattam.
A 4. versszak utolsó sora pedig itt van, kimásolva fentről:
,,szo-nett-lett-vol-na,-ha-en-ge-dem”,
ezt akárhogy számolom, csak 9 szótag jön ki, de már rendben van, az a lényeg és a szerző is elégedett.
2018. szeptember 10. 10:59
Kedves Katalin!
A 2. szonettkísérlethez is küldök egy változatot, talán, még jó is lehet:
A ritmusnak, mintha lába lenne,
a szonett is már andalogva jár,
és nem mai, hanem tegnapi már,
bár menetelne, bár menetelne.
Persze képzelhetem magam bárminek:
hercegkisasszonynak, királylánynak,
de nem áll a fejem a koronának,
csak szolgálója lennék akárkinek.
Lábam kitetszene a szoknyám alól,
amint perdülnék, még több is, talán,
ahogy a csárdás pergő dallama szól,
szonettek intenek a múlt sóhaján,
s én bekukkantottam, milyen nóta szól,
álarccal, tűnő életem színpadán.
További jó alkotómunkát kívánok, hiszen e két szonett is tele van érzelemmel, mi több nagyfokú a metaforahasználat (áttételes beszéd) készsége.
2018. szeptember 10. 12:00
Köszönöm! A második szonett 4. versszakát néztem, ott 10, bocsánat!
Gratulálok a javított változatokhoz. Azért (legalább) jó anyagot szolgáltattam.
De én soha nem használnám a múlt sóhaján, a tűnő életem szópárosításokat, itt kilóg a lóláb, látszik, hogy nem én írtam.
Mindenképp jó kirándulás volt!
2018. szeptember 11. 11:30
Kedves Katalin, amit nem érez a sajátjának azt ki kell javítani, mert itt még semmi sincs kőbe vésve, hála istennek, és ha be is volna vésve, azt is lehetne javítani, mint a tízparancsolat kőlapjait, amit összetörtek.