Látod, a magas fenyő
apró magból bújt elő,
napról-napra, évről-évre
erősödött zsenge törzse,
kiállt sok fagyos napot,
forró nyárban szomjazott,
ágait ha vihar tépte,
nem szidta a szelet érte,
ahogy gyűltek évei,
sokasodtak gondjai,
de türelme erősödött,
nem sürgette ő az időt,
mikor odaérett, sorba’
tobozait elhullatta,
s elégedetten emelte,
homlokát az őszi égre.

1. Csata Ernő:
   2018. szeptember 10. 18:31

   Kedves Katalin, szerintem nem kell félni a klasszikus, rímes versektől, ha már úgyis nagyjából összecsengőek a sorok és nyugodtan szakaszokra lehet osztani, mert egyébként is úgy van írva: a szótagszám ismétlődően (négyszer megismétlődik), 7-7-8-8, ami azt jelenti, hogy ennyi versszak van. A rímképlete többnyire páros rím, de itt segítek, ha nem veszi rossz néven és javasolok egy változatot, hogy mindenütt páros rím legyen, már, ha legtöbb helyen úgy írta, aztán Ön, mint szerző úgy csinálja, ahogy jónak látja:

   Látod, a magas fenyő
   apró magból bújt elő,
   napról-napra, esztendőkre
   erősödött zsenge törzse.

   Kiállt sok fagyos napot,
   forró nyárban szomjazott,
   ágait ha vihar tépte,
   nem szidta a szelet érte.

   Ahogy évei nőttek,
   gondjai elidőztek,
   de türelme sokasodott,
   nem sürgette már a sorsot.

   Mikor megérett, sorba’
   lehullt a sok toboza,
   s elégedetten emelte
   homlokát a fellegekbe.

2. M.Simon Katalin:
   2018. szeptember 11. 18:17

   Kedves Ernő!
   Köszönöm.