Csontváry: Kis Taormina, 1904,
olaj, vászon, 71×99 cm, Pécs

Az idő, mint egy láthatatlan tenger,
teszi-veszi az alkatrészeket,
és sorba rakja, amit szétszedett,
hogy amikor majd színes kockát rendel

egy újabb épülethez valaki,
legyen keze ügyében, mert csak abból
építhet, ami volt, diribdarabból,
s mennydörgő hullámait hallani

körös-körül, de végül mégis játék
ez az egész, gyermeknek szánt ajándék
a mindig újjászülető világ,

hiszen hozott anyagból alkot mindent,
s már-már kedvtelve nézem én is Istent:
hányszor ismétli a komédiát?

Forrás, 2018/1

1. Csata Ernő:
   2018. szeptember 11. 06:36

   Ahogy lassan letelik az uborkaszezon, úgy néz ki, hogy a káfén beáll a szonettszezon.
   Egyébként ez egy jól sikerült szonett.