Hadnagy József: Nem baj
Hosszú volt, mégis elszaladt a nyár.
Nem baj, tán ilyen hosszú lesz az ősz,
s mind aki nyaralt, lassan visszajő:
testvér, rokon, fiú, leány, barát.
Én itthon maradtam, magamba’
futottam föl-alá, lent s fönt között,
s munka végeztével kis csönd szökött
szobában hűsölő szavamba.
Remélem, ilyen hosszú lesz az ősz,
lesz ideje, s megérik a gyümölcs,
s mind aki távol, lassan visszajő,
s én, mint mindig, futok lent s fönt között,
s mikor eljön s nyakamba ül a tél,
futtatom őt is, mint fényt az acél…
Pusztai Péter rajza
2018. szeptember 11. 07:37
Kedves József, ez angol szonettnek indult az abba, abba, rímképlettel, de akkor a háromsorosokkal is kell valamit kezdeni: az első terzina rímképlete cdc-nek indult, akkor a másodikot dcd-vel kell folytatni valamint az 5. és 8. sor szótagszámát 9-ről legalább 10-re kell alakítani. Van egy javaslatom, talán, jó lehet:
Hosszú volt, mégis elszaladt a nyár.
Nem baj, tán ilyen hosszú lesz az ősz,
s mind aki nyaralt, lassan visszajő:
testvér, rokon, fiú, leány, barát.
Én itthon maradtam, csak magamba’,
futottam föl-alá, lent s fönt között,
s munka végeztével kis csönd szökött
a szobában hűsölő szavamba.
Remélem, ilyen hosszú lesz az ősz,
lesz ideje, a gyümölcs is megérik,
aki most távol vagy, te is visszajössz,
mikor eljön s nyakamba ül a tél is,
én rohanok tovább fönt és alant közt,
s ahogy a fény, úgy lesz hideg az ég is…
További jó alkotást kívánok.
2018. szeptember 11. 08:35
Kedves Ernő,
a szonett lényege nem a rímképlet.
Ennek szemléltetésére beillesztek ide két szonettet Markó Bála szonettkoszorújából. Íme:
II
KAZINCZY FERENC
Nyugodna már a szív, de színleli,
hogy Kufstein sokszor számlált lépcsei
meg nem gyötörték, s most is lelkesen
lelkendezik az újabb verseken,
feledve az iszonytató bakót,
keresve új elvégezni valót,
ha magadat nem, kushadt nyelvedet
a lenti sorból felemelheted,
új testet gyúrva annak, mi csak lélek,
új szót találva minden új eszmének,
a foghatatlan, illanó anyagból,
törvényt s szabályt szabni a gondolatból,
s tömlöcbe zárt szívedről elhallgatni,
hogy melledből tán éppen most szakad ki…
VIII
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
Hogy melledből tán éppen most szakad ki
őrült, meghajszolt, félrevert szíved,
utolsó jajszavával hírül adni
a vészt? Számít-e még valakinek?
Ki-ki magában hallgat elveszetten,
s gyümölcseinket dúlja a vihar,
mindegy mit kiabálsz a fergetegben,
elnyomja hangod villámaival,
de nem lehet, hogy némán, szélütötten
figyeld, míg fájó agyadat a vér
elönti, és hogy semmit se remélj,
ha van remény, hisz vannak még köröttem,
kikben a múlt, mint bennem, úgy feszül,
úgy dobban, úgy ver, úgy ég, úgy hevül…
Forrás: http://markobela.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=7&p=12#mester
Kívánok csupa jót és szépet!
Jóska
2018. szeptember 11. 08:58
A legnagyobb jóindulattal mondom: kockázatos, ellentmondásos dolog egymás verseit kiigazgatni ilyen módon. Privátian, levelezés útján persze megtehető, de a nyilvánosság előtt nem mindig célravezető. Ezért inkább bibliográfiát ajánljunk egymásnak, máris jövök egy tanulmánnyal, mely a magyar szonett múltját és jelenét taglalja. El lehet gondolkozni rajta, merthogy manapság nem minden csak fekete vagy csak fehér a korábbi szabályokból sem. S a magyar szonettezők mindig rebellisek voltak egy kicsit…
http://www.barkaonline.hu/esszek-tanulmanyok/5214-a-szonett-atorokitese-a-kortars-magyar-irodalomba
A tanulmány végén még igen sok okos forrás kinálja magát.
2018. szeptember 11. 09:19
Kedves Jóska, a szonettnél a mérvadó az irodalmi enciklopédiák szerint Petrarca, Shakespeare elsősorban, a magyar irodalomban az elsőt József Attila írta (tudtommal) a Kozmosz énekén címűt, de a Markó szonettjei is jók. Ezen enciklopédiák és ezen szerzők művei alapján a szonettnek igenis három alapvető ismérve van: 14 sorból kell álljon (ez lehet versszakokba tagolva vagy sem, mint a szabadverseknél), 10-11 szótagszám és valamilyen rímképlet, tehát mind a három egyszerre.
Az általad felhozott két példában is ezek mind teljesülnek egyszerre:
Az 1. példánál, a Kazinczy Ferenc címűnél: 14 sor, 10-11 szótag és aabb, aabb, aab, abb rímképlet (tehát nagyjából petrarcai szonett-típus).
A 2. példánál, a Vörösmarty Mihály címűnél: 14 sor, 10-11 szótag és abab, abab, abb, abb rímképlet (a 11. sornál egy kicsit sántít a rím a vér és a remélj, de elfogadható), ez még inkább petrarcai szonett-típus.
Én is kívánok minden jót neked, főleg jó alkotókedvet, továbbra is.
2018. szeptember 11. 09:49
Kedves Gábor!
Nagyon sok irodalmi lapnál közlöm irományaimat, egyeseknél szerkesztő is vagyok, de az én véleményem sokakhoz hasonlóan az, hogy az irodalmi és művészeti lapoknak egyik feladata éppen az, hogy jóindulatú, segítőszándékú és nem fennhéjázó kritikával egymásnak segítsünk, éppen a művészi fejlődésben, egymástól tanuljunk. Azzal nem segítünk senkinek, ha minden írásáról vagy nem mondunk semmit vagy csak annyit, hogy: jaj de jó; tetszik és ehhez hasonlókat. A javaslatok nem felülírások egyáltalán, mert mindeniknél kifejezetten oda van írva, hogy a szerző az, aki az írásával rendelkezik és ő, csakis ő dönti el, hogy a javaslatot megköszöni vagy elveti. Az alkotás szabadsága mindenkit megillet, de ez még nem jelenti azt, hogy egymás írásairól ne mondhatnánk, legalábbis általunk szakmainak vélt, véleményt, mert akkor az lenne ismét a cenzúra egyik formája. Természetesen bárki kijelentheti vagy megkérheti a véleménymondót, hogy tőle személyesen vagy egyáltalán senkitől többet nem kér véleményt vagy kritikát s akkor azt mindenki tudomásul veszi. Én személyesen minden irodalmi lapnál, amelyiknél közlöm az írásaimat szívesen veszem a szakmai vagy ahhoz hasonló (nem személyeskedő) kritikát, sőt adott esetben hálás is vagyok értük és meg is köszönöm, mert mostanáig , legalábbis nekem, csak segítettek.
2018. szeptember 11. 14:05
(…)
Mátyás fekete serege – betűk, betűk.
Észbontó lecke.
Mi kerül be a leckekönyvbe?
2018. szeptember 11. 14:07
betük, betük – így