Kedves magyar írók!
Ceauşescu betegségének, ugye, neve volt. Francia pszichiáterek nevezték meg és tartották számon, onnan tudom, hogy magam is hallottam annak idején a Szabad Európa román adásában. Elfelejtettem magát a kifejezést, de arra emlékszem, hogy neve volt.
Ki gondolta volna, hogy újabb pszichikai esettel állunk szemben ugyanazon emberöltőn belül?! Nem Romániában, viszont a térségben: Magyarországon. Nem én vagyok az első, aki leírom: Orbán Viktor beteg. Sajnálatra méltó lenne az eset, ha nem tízmillió vagy még több magyar miniszterelnökének a posztját töltené be. Egy nemzetet érint, éppen ezért meg kell írni!
Kedves magyar írók! Jegyzeteljetek! Testközelben hozzátok megnyilvánul egy diktátorjelölt, kibontakozik egy patologikus eset. Tálcán tálalja a témát, másszóval, a történelem. Most vagy később, de meg kell írni! Vérmérséklet, stílus, tehetség szerint.
Gergely Tamás
2011. 02.18.
Pusztai Péter rajza
2011. február 27. 09:47
Kedves Tamás! Én meg arra emlékszem, hogy amikor N. C. „uralkodott”, csakis az emigrációban (azaz más országban) élő íróknak volt bátorságuk róla megírni az igazságot, a többieknek sem lehetőségük, sem merszük nem volt erre, csak már a halála után.
2011. február 27. 11:33
Az őrült matrózzal nem foglalkozik senki? Mert annak is van egy szerteágazó és komplex tünetegyüttese.
2011. február 27. 15:25
Kedves Tamás!
Hiszem, hogy téged is bánt a mi problémánk, de kísérelj meg úgy fogalmazni, hogy ha mondjuk magánéleti töprengéseimről megjelentetek fórumotokon egy haikut, az saját honfitársaim, rokonaim, baráti köröm szemében ne számítson rögtön szociál-liberális hitvallásnak — CSAK AZÉRT MERT A KÁFÉBAN KÖZÖLTEM. Amikor egyik versemből az lett volna kiolvasható, hogy egy erdélyi szerkesztőségben több besúgó is volt, óvatosságra intettél, (talán helyesen) eltanácsoltál a közléstől. Úgymond az állítás bizonyításra szorul. A prediagnózis is bizonyításra szorul az enyhe depressziótól a tömeggyilkosságig –; tehát ne tegyük kiáltvánnyá ezt a termékeny és színes fórumot. Semmi kifogásom éberséged ellen, ha olyan vagy, mint az orosz címersas, amely azérrt kétfejű, hogy jobbra is és balra is nézzen. Attól tartok, Tamás, hogy te normális sas vagy, aki egyfejű, de csak jobbra néz: onnan várja a veszélyt. A mindenkori éberség megtartása mellett fontos, hogy egy, a Káféhoz hasonló fórumról, a fenti, — déjá vu hangulatú — „vezércikkek” hatására ne morzsolódjanak le e laptestről a… félve mondom ki… nemzetközeli erők.
Jó, tételezzük fel, hogy igazad van. De kit ajánlasz a helyébe? Szép magasra lehet ugrani a liberalizmus trambulinjától… olyan magasra, hogy még én is keveslem. De a rezgő trambulinra nemcsak építeni nem lehet, hanem sétálni is nehéz rajta.
Töprengve
Cselényi Béla
2011. február 27. 17:52
Anélkül, hogy különösebben megindokolnám, de minden tekintetben Bélával értek egyet.
2011. február 27. 18:15
Én Tamásnak igazat adok sok szempontból eme új vesszőparipáját illetően, de Béla megjegyzésével értek egyet, amint Cseke Gábor is. Tamás elmondta egyszer, kétszer, hatszor vagy hétszer. Aki ennyiből nem ért, annak már mindegy. Több bőrt lehúzni erről a témáról valóban már nem érdemes. Vagy nem itt és nem most… Mert ugyanolyan kóros jelenség ugyanazt százszor ismételgetni, mint az, ami ellen ismételgetjük, mert nekünk nagyon kórosnak tűnik mint jelenség.
2011. február 27. 19:30
Cselényi Bélával könnyű egyetérteni. Mert pontosan fogalmaz, magyarul fogalmaz, ráadásul igaza van. Annyira igaza, hogy például én, aki erő ugyan nem, de nemzetközeli vagyok, ezennel bejelentem e laptestről való lemorzsolódásomat. Legalább nyugodt lélekkel halok meg.
2011. február 27. 20:36
ez a Káfé, úgy tudtam, Stockholmban van… de egyre inkább úgy látom, hogy Oslóban…
2011. február 28. 00:22
Ezek szerint oszlóban… lám, lám, a mindenkori, sátáni politika nem hagyja magát, míg csak valami helyrehozhatatlant nem „alkot”…
2011. február 28. 04:29
Demivanna, nekem százszor elmondhat, ismételhet akárki akármit a mindenkori, minden színű politikusokról, ott vagy itt vagy akárhol, véleményem nem változik: utálom őket úgy, egy kupacban, mint a szart!
2011. február 28. 07:45
Én senkit nem kényszerítettem véleménye megváltoztatására, hogy a Káféban közölhessen. Nem kértem fel senkit politkai jellegû szövegek írására, publikálására. Történik ugyanakkor a jogállam leépítése Magyarországon, nekem magyarként ez fáj és meg kell írnom. Pillanatnyilag ezeknek a szövegeknek a publikálására a Káfé a fórumom, nem szeretném, ha ebben bárki meggátolna, cenzúrázna.
Nem hét bõrt akartam lehúzni ugyanarról a témáról, hét oldalát világítottam meg ugyanannak a bajnak. Kórnak. Mindeniknek a középpontjában Orbán Viktor áll, õ tehet róla, nem én.
Nem örvendek annak, ha valaki azt írja, hogy külföldi magyarként nem rám tartozik, ami Magyarországon történik, de igenis rám tartozik, magyar vagyok és nemzetben gondolkozom. Hogy Stockholmban élek, az a véletlen mûve.
Nem jobbról várom a veszélyt, a veszély jön jobbról. Soha egy szóval nem dicsértem Gyurcsányt, de az igazsághoz tartozik, hogy se Gyurcsány, se Bajnai nem volt diktátor-jelölt, mint amilyen Orbán Viktor.
Különben jó reggelt!
2011. február 28. 08:05
Cselényi Béla közbevetett gondolata arra enged következtetni, hogy én cenzúráztam politikai színezetû versét, esetleg verseket. Minthogy ez Béla hozzászólásának következtében a nyilvánosság elé került, meg kell védenem magam: nem azért „tanácsoltam el”, mert a versben az állt, hogy „egy erdélyi szerkesztőségben több besúgó is volt”, hanem hogy valamelyik, vélhetõen kolozsvári magyar szerkesztõségben gyaníthatóan minden szerkesztõ besúgó volt. Erre válaszoltam én azt, hogy megbántanánk a közléssel azt vagy azokat, akik mégsem voltam se besúgók, se szekusok, se titkosrendõrök.
2011. február 28. 08:06
Az „õrült matróz”-ról… köszönöm a figyelmeztetést, az Bogdán Tibor specialitása, felkérem újabb szövegek közlésére a Káféban.
2011. február 28. 08:09
Hogy nem Stockholm, hanem Osló? Vagyis hogy béke Nobel-díj? Hát ez annyiban igaz, amennyire a Babits idézet helytálló: „mert vétkesek közt cinkos aki néma”. Debreczeni Éva megjegyzését bóknak veszem.
2011. február 28. 08:19
Ferenc úr, hozzászólásoddal nem tudok, mit kezdeni. Te azért akarsz lemorzsolódni, mert Cselényi Béla „pontosan fogalmaz, magyarul fogalmaz, ráadásul igaza van.” Meg amiért te „nemzetközeli” vagy. Ezeket én nem értelmezhetem másként, mint hogy én pontatlan fogalmazok és magyartalanul, továbbá nem vagyok nemzetközeli. Na most ha én azért nem vagyok nemzetközeli, mert elhagytam a szülõföldem, akkor külföldre ilyen vagy olyan módon menekült írónak, értelmiséginek nincs joga megszólalni. Akkor a Káfé sem létezne, hiszen egy küldi magyar szervezet, a HHRF fogadta be a szerverére. Hogy pontatalanul vagy magyartalanul fogalmaznék, biztosan nem közölnének magyar irodalmi lapok. Márpedig közölnek.
Úgyhogy részemrõl annál a korábban is hangoztatott véleményemnél maradok, hogy én szeretem szépirodalmi szövegeid, mások is szeretik, ne „morzsolódj” le!
2011. február 28. 08:29
Valamit észre kellene vennetek. Egy alattomos, „békés” gazdasági, hódító háború folyik Európában. Helmut Kohl, német kancellár egyszer kijelentette: ha nem marad meg az egységes Európa, ismét háború lesz. Európa „egységes” lett, és a fegyveres összetűzések, területhódító hadjáratok elmaradtak, de megalakították – a kelet – közép-európai kormányokkal cimborálva- a fejlett nyugati országok az Európai Unió „KGST típusú gazdasági szervezetét”. A bűnöző kelet-európai kormányokkal tönkretették a mezőgazdaságot, az ipart, teljesen kiszolgáltatták a kelet-európai országok szegény társadalmát a fejlett nyugati országok bankárjainak, tő-késeinek. Orbán Viktor legfőbb érdeme, hogy nem terhelte külföldi kölcsönökkel a magyar társadalmat, és protekcionista politikát folytat. Nemcsak Orbán kormányának, hanem Európa közép-keleti országainak, társadalmának is intézkednie kellene eme csendes, alattomos – és nem is fegyvertelen – gazdasági hódító háború ellen. Szerintem egy erős európai szervezetet is létre kellene hozni az új típusú KGST ellen. A diktatúra fenyegetését nem észleltem. Szerintem inkább a hamis baloldal próbálja megerősíteni- sikertelenül – a táborát
2011. február 28. 08:48
az Osló – szójáték volt, Keszthelyi György értette meg: OSZLÓBAN vagyunk…
Tamás, nem az fáj a „nemzeti érzelműeknek”, hogy te bármire is kényszerítenéd őket, egyszerűen nem bírják a stílusodat, amellyel véded Magyarországot Orbán Viktortól. De mivel a Káfét te indítottad, TÉGED senki sem fog kitenni, csak félő, hogy egyedül maradsz, mint Szálasi… mert sokféle vélemény van, és mások érzékenységére is figyelni kell, lásd a Mohamed-karikatúrák esetét. Eddig én is nemzeti érzelműnek tartottam magam, most pedig rá kell jönnöm, hogy liberális vagyok…??? A nemzeti érzelműség nem jelenti ugyanakkor az Orbán-érzelműséget is.
Komán Jánossal odáig egyetértek, hogy „…tőkéseinek”. Tovább már nem.
Ja, és ha nincs cenzúra, akkor a Béla versét is publikálni kell, akárki is sértődik meg miatta. Ehhez ragaszkodom, a szólásszabadság nevében. Nincs kétféle mérce, Tamás, mert a te írásod miatt is megsértődtek, mégis megjelent.
2011. február 28. 08:49
Gumilövedék.
Szem.
2011. február 28. 09:03
Orr-fül-gége.
Bob doktor.
2011. február 28. 09:11
1962. VII. 29.
Akkor vette ki Bob.
Egyszerre halt meg Kelemen Lajos és három mandulám.
2011. február 28. 09:47
Hát igen – mire gondolhatok – hogy a Debreczeni Éva gondolatmenetét folytassam? Hogy a stílusom vagy a személyem vagy a mûfaj vagy a téma. Szálazzam egy kicsit…
A stílusom szikár, egyenes, lényegretörõ. Szabad ezt választani, másnak is, nekem is. Talán nyers, emiatt többen sértõnek találják. Lehet. Egy biztos: nem sértettem meg se Orbán Viktort, se mást, de még magam sem azzal, hogy azt a stílust gyakoroljam, amit a Fideszesek maguk a sajtóban, a parlamentben. Nem írtam azt, hogy Orbán hülye, idióta, ügyefogyott. Azt írtam, hogy beteg és hogy diktátor.
A személyem. Lehet, hogy irritál a személyem, már diák-koromban is, munkahelyemen is, nem tehetek róla, vagyis nem akarok tenni. Ha megmondhatom a véleményem, akkor megmondom, vétek nem megmondani. Én úgy tudom, hogy mi elsõsorban a tolerancia mellett köteleztük el magunk a Káféban. Leírtam már: ha Cselényi Bélát éri etikátlan támadást, õt védem, ha Debreczeni Évát, akkor õt, ha Elekes Ferencet, akkor Elekes Ferencet.
Felmerül az is, hogy a Káfé szépirodalom- valamint fotómûvészeti-mûhely, szeretném itt helyesbíteni, hogy a Káfé ennél több.
Felmerül bennem az is, hogy beszüremlik ide is a félelem, hogy a „naplójegyzeteim” miatt esetleg el kell határolódniuk egyeseknek, mert a kenyerük féltik vagy mást féltenek, Cselényi Béla, ugye, úgy fogalmazott, hogy haikui szociál-liberális színezetet kaptak, legalábbis az olvasói szemében – hát ez ellen én nem tehetek. Tehet a helyzet, amit az Orbán kormány dologozott ki, ért el, mérgezte meg a levegõt, õk tehetnek, nem én.
2011. február 28. 09:57
Furcsa, hogy jelen esetben nem érted a gondolatmenetemet, és nem is azt folytattad. NEM a stílusod, NEM a személyed, hanem a TÉMA irritál egyeseket, akik számára jó, szép, talán szent is, amit-akit bírálsz. Ezek az emberek veled együtt a Káfét is megbélyegzik és ezután utálni fogják. Én vállalom, hogy veled hasonló véleményen vagyok Orbán-témában, úgyhogy engem is kezdhetnek utálni. Viszont sajnálom, hogy az írásaid olyan embereket távolítanak el, akiket mellesleg szeretek vagy nagyrabecsülök, politikai nézeteik ellenére. Ha ez téged nem érdekel, hát nem érdekel, nekem viszont fáj.
2011. február 28. 10:09
Nézd, amit te ajánlasz, az öncenzúra. Öncenzúrázzuk magunk, hanem kevesebben írjuk a Káfét… Éppen ezt akarják elérni Orbánék. Ha mi most mind Magyarországon élnénk, és a Szõcs Géza jóvoltából, pénzén adnánk ki a Káfét, talán elhallgatnék, de mi nagyjából mind Magyarországon kívül írunk és gondolkozunk; szabad emberekként, szabad mûhelyként nem tehetjük fel a szájkosarat!
2011. február 28. 10:13
Nem ajánlottam semmit… sajnos, erre nincs jó megoldás, csak rossz. De a Béla versét akkor kirakom, hiszen nincs cenzúra.
2011. február 28. 10:29
Nézd, Tamás,
„ökörsütésre” érkeztünk jókedvvel, jó étvággyall. És röpcédulákat kapunk (a finom falatok mellett). Ez nem volt benne a szíveslátásról szóló meghívóban.
Köszönöm, hogy kiálltál a védelmemben. Ne nézd hálátlanságnak, hogy szót emelek, ha a buli akármilyen színezetű pártgyűlésre kezd emlékeztetni. Eddig azért tudtunk repülni, mert az ólomnehéz címerek nem húztak le minket. Arra való a pamflet, hogy bábozva és szellemesen HATÉKONY szamárfület mutassunk minden diktatúrának. Azt elhiszem, hogy a bajt akkorának érzed, hogy a humorod elfutott, (én is voltam így néha), de modern kolektív kommunikációnkat mindeddig nem fűszerezte a mozgalmi retorika. Én elkedvetlenedek minden retorikától: a szószékitől, a bulvár-konferanszié- vagy a hordószónoki retorikától egyaránt. A sztálinizmusban, Rákosi rendszerében azért volt annyira népszerű Kemény Henrik Vitéz Lászlója, mert műfaji keretei közé szorítva túlélt és bíztatott. Nem könnyű ez a feladat. Ne zárjuk rövidre a lehetséges, magasabb szintű katarzisokat.
2011. február 28. 10:38
Az, hogy cenzúra a Káféban nincs, nem azt jelenti, hogy bármit ki lehet tenni. Én megokoltam, miért vagyok ellene: mert tudatosan megsértünk embereket. Neki is megpróbáltam, neked is megpróbálom közelíteni a dolgot: ha korábban születsz, dolgozhattál volna az Utunk szerkesztõségében, a mai Helikon elõdje, a Béla levelébõl ez derül ki arról van szó. Nem hiszem, hogy beálltál volna a besúgók közé, nem az a temperamentumod, talán olyan szerencséd volt ezenkívül, hogy nem volt, amivel megfogjanak. És akkor harminc évre rá valaki ír egy verset, amibõl az nem derül ki, hogy voltak tiszták is az Utunknál, hanem inkább a fordítottja, hogy mindenki besúgó, sõt: szekus volt. Neked hogy esne? Hogyan nem kérnéd ki magadnak? Hogyan tisztáznád, hogy ne voltál az?
Nekem nincs statisztikám arról, hányan dolgoztak be a Securitatenak az Utunk vagy Korunk vagy más szerkesztõség tagjai közül. Viszont feltételezem, hogy nem mindenki. Ha egy is akadt, nem etikus azt a verset közölni, ez a véleményem.
2011. február 28. 10:57
Ha nem lehet BÁRMIT kitenni, akkor VAN cenzúra. Megértettem.
Attól még, hogy Szilágyi domokos besúgó volt, én ugyanúgy szeretem a verseit. Nem mindenkit lehet hibáztatni azért, mert nem akart hős lenni. Emellett, nyilván, nem volt mindenki besúgó Romániában, de sokkal többen voltak, mint akikről kiderült.
Egy versben elképzelt szituáció szerintem nem tekinthető dokumentumnak vagy vádiratnak. De mivel most leleplezted, mi lett volna az a bizonyos sértő rész, okafogyottá vált a tiltás. Ám tartom magam az utasításodhoz, és nem teszem ki, csak sajnálom, mert jó vers.
2011. február 28. 11:01
A versemről magánlevélben lemondtam; most lemondok nyilvánosan is. Talán az abban közölt abszurd allegóriám nem volt olyan szellemes ahhoz, hogy az egészet ionescói magaslatokba emelje, megmarad a „csauseszkói” sérelmeim szintjén.
Látod: megvédtél engem, amikor támadták bugyuta rajzaimat.
Megvéded a vétlen szerkesztőket, hogy elvtelenül helyezkedő társaik izzadságszaga ne tapadjon az ő zakójukhoz. Hidd el, én ezt becsülöm. Csak a direkt politizálás nem kenyerem.
1994-ben volt az, hogy Keszthelyen rendezték a Magyar Műhely-találkozót. Ekkor az egyik szervező azt mondta, hogy a magyar politikai palettán megjelent egy fasiszta szónok. (Nem az általad említett személyről volt szó). Bár én semmilyen közös vonást nem vállalok az illető szónoknak sem az elveivel, sem a retorikájával, mégis olyan hangulatban jöttem haza (Budapestre) (Keszthelyről), mint akinek válnak a szülei. Pedig nem a szüleim váltak, csak a népem.
2011. február 28. 11:19
Igen, akkor van szerkesztõségi cenzúra, így van.
Arról pedig, hogy válnak-e a „népek”, ha nézeteik szerint megoszlanak, lehetne egy külön fejezetet nyitni (ha ez válás, akkor minden nyugati demokratikus ország válófélben), viszont nagyon jól esik, hogy tudunk árnyalni érveléseinkben. Szétválasztani egymásra rakódott szálakat. Gondolatokat.
2011. február 28. 12:40
Nem lehetett volna kakasviadal nélkül?
Tamás, azt hittem, lehámlott rólad a keleti indulat, valamikor erről írtam Hasonmás kontinens című versemben.
Véleményem az, hogy, mivel a szépirodalom célja és eszközei nemhogy elsődlegesen, de még másod-harmadlagosan sem a politikát szolgálják, nem kéne a csatlósok ajnározásával vagy éppen pellengérre állításával foglalkoznunk főleg kommentszinten -(csatlósok alatt a mindenkori, különböző szinezetekben sunyító politikust értem, beleértve a léhűtő királyokat is), így tehát logikus, hogy a cenzúra fölösleges. Én ugyanis egyetlen fasisztoid propaganda-kísérletezést sem láttam még a Káfén, ami ellen a szerkesztőségi cenzúra jogosan felléphetne. Azt logikátlannak találom, hogy ki-ki Orbán-ciklus megírásába fogjon. Ha ide süllyedne a Káfé, az nemcsak alantas, de talán veszélyes jelenség lenne.
2011. február 28. 12:58
Kérdek én tõled néhány dolgot, Gyuri:
Kértem én nyilvánosan vagy magánlevélben, hogy ki-ki Orbán-ciklusa megírásába fogjon?
Voltam én az, aki hétfõre virradólag a Káfé több szerzõjével kapcsolatosan fenntartásaimmal hozakodtam elõ?
Ha pedig „nem” a válasz, miért nekem kell védekeznem?
Az Orbán-ciklus miért süllyesztené le a Káfét? Valaki itt a vita hevében politizálásnak nevezte. Ha az lenne, a Népszabadsághoz fordulok. Vagy az ÉS-hez. Vagy a Népszavához.
2011. február 28. 14:03
Tamás kedves, első leveledből arra következtettem, hogy foglaljunk állást ki-ki vérmérséklet, stílus, tehetség szerint. Szóval írjunk – egyértelműen – arról, ami nyilvánvalóan gyomorrontáshoz vezetne, mert hogyan is láthatnánk mindnyájan ugyanazzal a szemüveggel? Engem személy szerint, amint már írtam, minden politikus undorít és hova jutnék, ha a Káfén szabadjára engedném indulataimat? Vannak ahhoz más, ennek megfelelő felületek.
Azért ajánlom, fejezzük ezt be felnőtt módra, ha rozsdás szög bújik ki a mikuláscsomagból, úgyis észrevevődik.
2011. február 28. 14:11
Rendben. Pedig ezek után lehetne megbeszélni dolgokat. De igazad van, bejezzük itt be. Én a magam részérõl befejezettnek tekintem a vitát. Jöjjenek a Bozó lelkérõl szóló sztorik, már alig várom!
2011. február 28. 14:19
Köszönöm. Ámen.