Csontváry: Ablaknál ülő nő,
1894 körül, olaj, vászon, 73×95 cm,
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Már elfordult a tájtól, és csak hátra
figyel, talán az el nem múló múltra,
míg a sötétítőn át mintha hullna
még tarkójára valamennyi sárga,

s mögötte éles pengeként kivillan
a kinti égszínkék a függönyrésből,
hogy vérpiros a ki sem csordult vértől
a könnyű blúz, mert éppen annyi szín van

belül is, mint amennyit megmutathat
egy tárva-nyitva kínálkozó ablak,
de minden formát fel kell titkon vágni,

s kibontani, akár egy női testet
a zöld ruhából, mit csak úgy ráfestett
a fennvaló, hogy megtanítson látni.

Forrás, 2018/1