(Édesapám emlékére, édesanyámhoz, szeretettel!)

félig csukott szemmel
jött felém az ősz
a lassan közelgő születésnapom előtt –
tegnap is épp kék volt az ég
anyám mesélte hogy vasárnap volt
a hegyek alatt köd derengett
egész délelőtt és
a legerősebb illat mire szívesen emlékezik
a testére feszülő anyag ölelése
amelyet nagymama finom ráncos keze szőtt
a ruháiból áradó otthon melege
meg egy kis szénaillat
de akkor is nyugodt maradt
amikor arcából kiszökött a vér
lábaiból kiment az erő
az ablakon át a tájat nézte
fiam születik ismételgette fiam
apám karjai között
újból azok a szépséges színek jöttek
megszülettem ős-őszi színekbe öltöztettek
mondanám szép szó-emléket állítani jöttem
félig nyitott szemmel