Utazom a metrón, az ablak alá bevésve: JACK. Így: nagybetűsen. Késsel vagy más éles szerszámmal a fémbe. Alumínium vagy mi lehet. A szürke festék oda, kilátszik az alumíniumszín.

Rossz érzés látni.

Egyrészt a szín nem meleg, s kint mínusz kilenc, másrészt mert csúnyák a betűk, inesztétikusak, nem utolsósorban, mert rongálás a bevésés, fáj a lelkemnek.

Jack Kerouakra gondolok, megmozdul bennem valami kellemes is.

De nem: a Jack alatt két másik Jack. Egy idióta nem Kerouak nevét, hanem a sajátját véste be. Nem volt más mondanivalója. Azt a keveset viszont háromszor.

Fáj ez az üresség.