B. Tomos Hajnal: Öröm

Előbb az élőt kerestem:
barátokat, szeretőt,
eszement kalandot később,
hegytetőt, tengert,
aztán csak csendet,
mondjuk így: az egyszerű rendet.

Kerestem s ha leltem,
sorra elengedtem,
homokszem volt mindahány,
mit ujjaim közt kipergettem,
mert nem őket,
a kutatás örömét kerestem –

S keresem holnap is, örökké
nyomból nyomba érve,
mert hajt a vér
s a villó újnak éhe –
egyre fennebb lépek
míg egy napon
habos felhőt eszek.