Szent karácsony

A karácsony szavunkat aligha kell az olvasó előtt értelmeznünk: tudjuk, a karácsony ’Jézus születésének’ ünnepe: december 25-e. Minden 15–16. századi kalendáriumunk karácson-t (karachon-t, karaczon-t) ír, ugyanígy január elsejének valamennyi 15. és 16. századi nyelvemlékünkben kiskarácson a neve. A kiskarácson kifejezésnek nagykarácson volt az ellentéte.
Természetesen a magyar karácsony szó 15. századnál sokkal régebbi. A 12–13. századból is számos adatunk van a szóra, de csak mint személynévre, illetőleg személynévből lett településnévre. A Karácsony személynév abból a középkori vallási gyakorlatból fakad, hogy az újszülött a keresztségben annak a szentnek a nevét nyerte, amely szentnek a név-ünnepe a naptárban szerepelt a gyermek születésekor. A december 25-én, karácsonykor született gyerek kapta, kaphatta a Karácsony nevet. Ma már aligha keresztelnek valakit Karácsonynak, de a hajdani Karácsony keresztnévből a kételemű nevek kialakulásakor családnév lett. Ebből a családnévből a kolozsvári telefonkönyvben is találunk néhányat.
Karácson(y)falva,mely falu egy hajdani Karácson nevű személy faluja, birtoka, tulajdona volt, Erdély helynevei között kettő is akad. Az egyik Karácsonyfalva Székelyudvarhelytől délkeletre fekszik (1332–7: villa Karasun: 1453: Karachonfalwa), a másik, ugyanilyen régi település, a Nyárádmente falvai között található. Az itt lévő falu neve, az elsődleges Karácsonfalva névváltozat később megkülönböztetésül kiegészült a Nyárád folyó mellékére utaló Nyárád- előtaggal. A hosszúnak talált Nyárádkarácsonfalva alakot azonban a 20. század elején hatósági úton Nyárádkarácson-ra rövidítették.
De térjünk vissza a karácson közszóra. A magyar karácsony-nak megfelelő szó számos szláv nyelvben és nyelvjárásban fellelhető, így a bolgárban, a macedónban, a szerbhorvátban, az oroszban, az ukránban, a keleti szlovákban. S mint tudjuk crăciun alakban a románban is, de nem minden esetben jelenti ugyanazt, mint a magyar ’karácsony’. A bolgár kracsun tájszó például ’téli napforduló ünnepé’-t jelenti. Ennek alapján a szófejtő irodalom valamennyi szláv szó eredetét egy ősszláv szóra vezeti vissza, melynek ’lépő, átlépő’, majd ebből ’fordulónap, napforduló’ lehetett a jelentése. Minthogy ’Jézus születésének ünnepe’ a téli napfordulóra esett, a karácsony szó már a szláv nyelvek egyikében-másikában felvette az előbbi, a fontosabb jelentést. Tehát eredetileg a szó népi kifejezés volt, s csak később vált a keresztény terminológia tagjává. A magyarban valamelyik déli szláv nyelvből került át, s a magyar hangtörvényeknek megfelelően – a szókezdő kr- mássalhangzó-torlódás feloldásával és szóvégi n~ny változással – hangalakja karácsony lett.
A karácsony közszó, nem tulajdonnév, tehát kis kezdőbetűvel írjuk. Akkor is, mikor – oly sokszor – egy-egy karácsonyi üdvözlőlapon „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek”.

2010. december 21.