Szente B. Levente: Kettészépült átjáró
Miként az öreg idő,
egy emberként jövünk, megyünk, köröttünk
a tárgyak nem különben, ahogyan mibennünk,
odabent az erő.
Szeretni és szeretve lenni. Születni jöttünk!
Előttünk sikolt a fény-sötétben
istent látó lelkünk. Csak megy,
megy előre, s jön velünk a hanyatló idő.
Mégis úgy hisszük, fog, szorít, összetart,
de egy szó aztán, egy néma tett és eltaszít, megtagad.
Hol voltál finom szerető, felmagasztalt félisten,
mélybe zuhansz, ott maradsz egyedül. Te, s a vén idő.
Mindez gyümölcsérésre emlékeztető.
A szerelem szép arcát is barázda szeli át.
Közös énjeink együtt virrasztanak, egymás álmait kiisszák.
Ó, ti kettészépült átjárók! Vad csókemlék temetők.
Te szép születés és vak halálvirág:
a pillanatnak végtelen értelmet adtál.
Pusztai Péter rajza
2018. szeptember 21. 02:46
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, ISTEN ÉLTESSEN!
2018. szeptember 21. 04:35
KEDVES DOMI BÁTYÁM!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
2018. szeptember 21. 05:03
Hasonló jókat a Káfé részéről is!
2018. szeptember 21. 05:22
Nagyon szépen köszönöm!
Mindannyiuknak!
Barátsággal és nagy tisztelettel,
2018. szeptember 21. 19:46
Boldogságot kívánok, a születésnap alkalmából, nem csak a mai napra, Isten áldásával együtt.
2018. szeptember 24. 11:26
Kedves Katalin!
Köszönöm szépen!
Üdvözlettel