Elfogyott a teremtő gyufája / Autorul a rămas fără chibrituri

Titokzatos tájakat képzelek el, melyeket csak egyetlen ember, legtöbb kettő ha láthat; szokatlan tájakat, történetek hátteréhez, hogy elleplezzem a mögöttük meghúzódó roppant űrt. Tekintetem észrevesz mindent, ami nem tökéletes: egy hirtelenül megrezdülő levél, faág mögött felsötétlő tér tűnik fel, egy közönséges csóka röpte nyomán sötét csík jelenik meg, amely lassan villámzárként összezárul, elfödve a szédítő vaksötétet. Akárha díszletek közt élnénk. Ami ezután játszódik le a szemünk előtt, méghozzá velünk , statisztákkal együtt, arról fogalmunk sincsen. Miránk nem osztottak ki szerepet, csak céloztak rá, vagy csak a képzeletünk hitette el velünk, hogy a rendezőnek célja volt a mi szerepeltetésünkkel. Csakis ő a mindentudó; ő a sorsunk és a teremtőnk is.
A kellő időben tudatja majd velünk mindazt, amit tudnunk kell.
Én azért úgy vélem, ne akarjuk mindenáron megtudni mindent a végjátékról. Valami azt súgja nekem, hogy a bennünket körülfonó vaksötétségtől megfagy ereinkben a vér. E világ teremtőjének kifogyott a gyufája, az ige pedig már nem kap lángra. Amit még látunk, az már az utolsó gyertyacsonk fényében történik. Talán épp a legvégső jelenetekről van szó. A látszat viszont az, mintha egy örökkévalóság állna előttünk.

Fordította Cseke Gábor

Intuiesc peisaje tainice, ascunse, pe care le poate vedea doar cate un om, cel mult doi, peisaje stranii care au numai rostul de a fi fundal pentru întâmplări, de a ascubde golul imens de dincolo de ele. Ochiul meu descoperă imperfecțiunile: îndărătul unei frunze ori al unei crengi mișcate brusc, apare un spațiu întunecat, în urma banalei stăncuțe în zbor rămâne o dâră de întuneric ce se închide încet de parcă s-ar trage un fermoar care ascunde bezna copleșitoare… Parcă am trăi într-un decor. Ce urmează să se joace în fața noastră și împreună cu noi, figuranții, n-avem de unde ști. Nouă nu ni s-a dat niciun rol, doar ni s-a sugerat, sau mai degrabă ne-am sugerat noi înșine, că regizorul ne-a întrodus în piesă cu un scop. El singur știe totul, el ne este destin și autor.
Ne va învăța în timp util tot ce trebuie să știm.
Dar eu aș fi de părere să nu ne dorim cu prea mare ardoare deslușirea. Ceva îmi spune că întunericul năprasnic dimprejur ne va îngheța sângele în vine. Autorul acestei lumi a rămas fără chibrituri, iar cuvântul nu se mai aprinde. Ceea ce se mai vede se joacă la mucul ultimei lumânări. Poate sunt ultimele scene. Dar se joacă de parcă am avea veșnicia în față.

Forrás: Un roman într-o gară mică (proze scurte și foarte scurte). / Regény egy kis állomáson (rövid és nagyon rövid próza). EgoProza. Polirom, 2018. A frissen megjelent könyvet hét végén mutatják be a marosvásárhelyi Bookfest könyves rendezvény keretében.