Fülöp Kálmán: Őszelő
Fejünk felett a nyár
lassan zászlót bont,
s a lomb körül
az árnyak
vörös homlokára
száraz levelek szállnak.
Hajnal vállán susog az ág,
szívedben zsongó vén havak –
amíg az ég kéklő kacajjal
simogatja az ágakat,
az érett ringló földre szédül,
– az ősz árulja önmagát.
Pusztai Péter rajza