A csillagvizsgáló dombján szoktak futkorászni. Játszanak, legelnek. Meg ott üldözik őket az ebek. A szomorú sorsúak, illetve a szomorú sorsúakat. Húsvéti nyuszinak megveszik őket, mikor megunják, kidobják. S egy nyúl nem olyan pofátlan, ha viccelnem szabad, hogy visszamenne, illetve van annyi büszkesége.

Novemberben valaki szól, hogy né, egy tapsifüles megfagyott. Azért fagyott meg, illetve kollégám azért magyarázta megfagyással a tragédiát, mert hideg volt novemberben, mínusz húsz fokok. El volt nyúlva szépen, az útszegély, a ”bordúra” mellett. Láttam, de nem közelről, befedte addigra a hó. Ott fordultam a kocsival, de nem dudorodott kupac, ahogy befedte, el is egyengette.

Hanem enyhébb napok érkeztek, olvadt, s a zeneiskolások felfedezték. Kilenc-tízévesek, anyjuknak mutatták, elszörnyülködtek. Rossz látvány volt, az igaz.

Újra fagyott, havazott, a nyúl, nyulunk azóta is ott van. Nem el-, hanem továbbra is betemetve. Aztán most, március elején újra plusz-Celsiusok jönnek, nyugtalanít, hogy újra eltűnik a takaró róla, a nyúlról s mikor, ki fogja elpucolni onnan a tetemét…? Nézzük, elfordított fejjel lessük a tetemet, látni sem akarjuk, kínoz a látvány, fáj a tehetetlenségünk.

Vannak ilyen ”temetetlen nyulak” a lelkünkben meg a kollektív tudatunkban, néha évekre, évtizedekre rá jutnak eszünkbe vagy mernek eszünkbe jutni. Mi vétettünk, személyesen, vagy közösségben. Hogy példát is hozzak, könnyebben legyen érthető, és nem annyira fájdalmas, egy meg nem oldott probléma a svéd közéletből.

Pár hónappal korábban meghalt két svéd katona meg a tolmácsuk Afganisztánban. Egy nemzet gyászolta őket. Már akkor volt valami nem tiszta az eset körül, egy félmondat arra hivatkozott a svéd médiák tudósításában, hogy nincs kizárva, hogy a tolmácsot svéd golyó ölte meg. Tévedésből nyilván, gyilkosságra senki sem gondolt. Aztán elfeledtük őket.

Most viszont a nyomozók a katonaság szakembereivel együttműködve rájöttek, hogy nemcsak a tolmácsot, hanem a két svéd tisztet is svéd golyók terítették le – a részleteket nem tudjuk, nem is érdekes. A döglött nyúl ott van betemetve: a nyomozást leállították hogy ne gázoljanak bele se a holt, se az élő katonák, s mindezek hozzátartozói magánéletébe. Meg biztosan az is szempont, hogy ne találjanak bűnbakokat. Háború van, megesik, kész. Viszont mindaddig, amíg nem látunk tisztán az ügyben, rothad ”a nyúl” betakarva. Nem mélyen, s nem hótakaróban, hanem a tudatunkban.