Marha nagy állat

Az vagy, marha nagy állat vagy – mondta egyik diáklány az őt molesztáló fiatalembernek, s a mondat két érdekes magyar szavunkat, az állat és a marha szót juttatta eszembe.
Az állat szó eredetét a nyelvtörténet már régen tisztázta: az áll ige -at képzős származéka. A mai nyelvünkben az állat szavunknak egyetlen jelentése van: ’szerves anyaggal táplálkozó élőlény’ (az ember kivételével). A mai jelentést azonban csak később, jelentésszűkülésnek nevezett számos módosulás következtében nyerte. A szó eredeti jelentése nagyon is általános volt, kezdetben mindenféle ’létező dolog’ kifejezésére szolgált, s ez az általános jelentés alkalmassá tette a szót arra, hogy nyelvünk igen sok értelemben felhasználja.
Az állat szó ’dolog’ jelentésben számos nyelvemlékünkben előfordul. Heltai Gáspár Testamentumában olvasható, hogy „Jó állat a só”. A mondat hallatán ma alighanem meghökkennénk, akkoriban azonban a mondat csupán azt jelentette, hogy jó, értékes dolog a só. Pázmány Péter ’lényeg’ jelentésben használja szavunkat, amikor az imádságok és keresztvetések fontosságáról ír, „de az misének állattya nem ezekben vagyon”. Idézhetünk adatokat az állat szó ’lény’ jelentésére is. A Bod-kódexből: „Ember, ki asszony állattól születik”, és Baranyai Decsi János nevezetes közmondásgyűjteményéből is: „Tűznél, tengernél, asszonyi állatnál gonoszb nem lehet.” Ez utóbbi mondásban is az „asszonyi állat” közömbös, nem sértő jelentésű, a negatívumot a környező szavak tartalmazzák. Ugyanúgy nem sértő az Érdy-kódex egyik megállapítása: „Emberi állat tud választani jótól gonoszt.” Az állat mai jelentésére már a 16. századtól kezdve vannak adatok Miskolczi Gáspár 1702-ben Egy jeles vadaskert című művében írja: „A tengerben vagyon egy nagy vízi kígyó, rettenetes nagy, hosszú barom állat.” A létező dologtól az élőlényen át a mai értelemben vett ’állat’ jelentés kialakulását az is elősegítette, hogy a szó gyakran szerepelt olyan jelzős kapcsolatban, amelyekben a jelzett szó fogalomkörét a jelző leszűkítette: élő állat, emberi állat, asszonyi állat, lelkes állat, barom állat, oktalan állat stb.
Részben az állat szóhoz hasonló a marha jelentéstörténete is. E bajor-osztrák eredetű jövevényszó a vagyontárgy és a kincs szinonimája volt. Ezt az eredeti jelentést találjuk meg az Érdy-kódex szövegében: „Nagy bőséggel hányá vala el pénzt és ezüst marhát.” Hasonló, bár átvitt értelmére találunk példát Pázmánynál: „… nincs e világon drágább marha a mi lelkünknél” – írja. Még Arany Jánosnál is előfordul a marha ’kincs’ értelemben: „A vár piacára ezüstöt, aranyat / sok nagybecsű marhát máglyára kihordat” – írja a Szondi két apródja című balladájában. Mint a legfontosabb kincs, vagyontárgy, a marha, a marhajószág, szarvasmarha szókapcsolatokon át később leszűkült a mai jelentésére.
Mind az állat, mind a marha előfordul becsmérlő szitokszóként: Te, állat! Te, marha! A marha használatos fokozó értelemben is: marha nagy ember. Ezt a lenéző, pejoratív tartalmat a származékszavak is hordozzák: marhán, marhául, marhaság, marháskodik.