Néha elgondolom, milyen leküzdhetetlen erővel bír életünkben a megszokás. És erre te is rájöhetsz, ha gondolatban, pusztán csak fantázia-gyakorlatként néhány bevett szokásodat fonákjára fordítod. Például hazajön a feleséged tökrészegen a kocsmából, ahol épp elherdálta a család utolsó fityingjét is. Te gyöngéden megsimogatod eltorzult pofiját, ágyba dugod, aztán elrohansz valami plusz munka után nézni, hogy nejed másnap még többet ihasson. Vagy mondjuk, a fiad bejut a legmenőbb főiskola egyik ingyenes helyére, te pedig lekeversz neki egy hatalmas pofont, hogy máskor ne tanuljon olyan sokat és messziről kerülje az efféle sikereket.
Egyéb: megtudod, hogy apád rákos, maximum két hetet saccolnak neki az orvosok. Te kaját és sört rendelsz bőségesen, meghívod alsó-felső szomszédaidat és örömödben hajnalig mulatsz, pörgeted a fiatal menyecskéket és kurjongatsz, ahogy a torkodon kifér.
Ugye, milyen bizarr ? Mintha egy ideig kézállásból nézted volna a megszokott, kis mindennapjaidat. Pedig nem árt néha megvizsgálni az elvarratlan szálakat is.