Szőcs Kálmán: Ruhája hó volt

Megsimogatott engem egy leány.
Ruhája hó volt, csuklója korsó karja.
Őszi álmaim, ó, védtelen szavak.
Jött lefelé, meredten, tétován.
Ruhája hó volt, csuklója korsó karja.
Verseim, ó, védtelen szavak.
Szeme dermedt tükre alól nézett reám.
Míg mellém ült a folyosón az idegklinikán.

Forrás: Töklámpás. Versek. Kriterion, 1974 / Fehér versek

2018. szeptember 24.