amikor dolgod van e világon
valakik még számítanak rád
helyed van, hol meghúzhatod magad
értelmét látod a gyűrődésnek
erre-arra még képes vagy –

de mikor már nincs közöd az ügyhöz
s tudásodat polcra rakhatod
akkor lehet egész öreg lenni
otthagyni csapot-papot
csinálják ahogyan bírják, úgyis
úgy jó, ahogy előre megmondtad –
majd születnek mások, újak
kapják ugyanazt a csomagot
átevickélik valahogy a létet
aztán ’isten tudja’ –
a temérdek gond mi végre volt
egyik-másik szárnyal életében
van, aki csak gyalogolni tud
s vannak kiket tolni kéne mindig
rugdosni, hogy már haladjanak
végül úgyis odajut mindenik
a lyukon kifolyik, ami befolyt
életnedveink elszivárognak
keserű lesz, ami ízlett. pont

haj! sóhajtana a régi költő
vagy néni-bácsi, a végek előtt
minek ez a hosszú-bajos élet
ha egyszer lehúzzák a redőnyt –
nincsen erre bölcsebb magyarázat
annál az unt-hitetlen réginél
ismétlem, a szám is rég kifáradt
mondani: az élet több ennél –
akkor lelsz rá, hogyha engedsz
lazítasz szoros tempódon –

próbáld meg, éljél csak a szélnek
bizonytalanságban bírj ki pár napot
ne legyen más támaszod, se mankód
bízd magad a Szél szavára, csak
hadd vigyen oda, hol a te dolgod
s erőt kapsz hozzá, muníciót –

ezeket azért írom ide
le ne menjen ez a nap sem úgy
hogy nem tettem meg azt a „mindent” érte
hanyagságom ne vigyorogjon

2018-09-18