Tóth Mónika: Várok
Kezed nyomára mellemen.
Kertemben nem alszik a bagoly
mindig nyitva a szeme.
Hangyabolyon nem mosoly
pihen, nyugtalanság szája reszket.
Az öröm nem hintázik az almafán
bánat billeg az ágon.
Itt nincs fény,béke, boldogság,
nyugalom,puha dallam..
Itt mindig szükség van lényedre,
léptedre,lelkedre, kezed nyomára a mellemen.
Rád vagyok utalva.
Várlak.
Pusztai Péter rajza