Fülöp Kálmán: Hozzám is szólnak

Valami csöndes
elégtételt érzek…
Az éjszaka már
beolvadt a térbe,
és körhintára
tekerőztek a fények,
szelíden, mint rám
gyermekévek meséje.

Pillangók csendes,
néma szárnyalása,
szárnysuhogásuk
halk- selyem zenéje:
akár az élet
remény-suttogása,
a szűkre szabott
álmodások éje.

A távol tükre,
arcomon a ráncok,
a múló évek
szerény lapjai –