Kit szeret legjobban a világon?
– Azt, ami magamban valamikor jó volt,
azt, ami másokban valamikor jó lesz vagy jó
lehet,
és mert így vagyok: reménytelenül szeretem azt,
aki reménytelenül szeret.
Mi a véleménye úgy általában?
– Véleményem szerint holnapra szép, napos idő
várható.
Ki az eszményképe?
– Önmagam, kétéves koromban.
Ha lehetne, hogyan élne?
– Így.
S ha nem lehetne?
– Akkor is.
Kiben vagy miben bízik?
– Abban, aki még egyszer megteremne
egy ősi oltáron vagy egy csőszkunyhóban,
s úgy imádná a holnapot, mint senki más,
és bárha szózatokat szállítanának hajós
kalandorok,
őt nem bántaná semmilyen napfogyatkozás.
Hisz ön a saját tehetségében?
– Igen. Nem. Igen. Nem. Igen. Nem…
Miért ír szerelmes verseket?
– Mert amennyire visszaemlékezem,
lányokkal és asszonyokkal
egészen jól el lehet szórakozni.
Ismétli-e önmagát?
– Természetesen. Pillanatnyilag nem tudok
az égvilágon semmi jobbat,
amit érdemes volna
megismételni.
Rímes vagy szabad a verse?
– Szabad.
Eszményképének tart-e valakit?
– Nem.
Kit sajnál a világon leginkább?
– Gagarint.

Forrás: Töklámpás. Versek. Kriterion, 1974