úgy elrepülnék messzire
pihenni küldeném lábaim
szállnál te is könnyedén
semmiségekről csevegnénk
lesepernénk pár órára
vállainkról a terheink
nem testben, lélekben szállnánk
de jó lenne magasan repülni!
szemedben látnám arcomat
te megpihennél az enyémben
összefonódna tekintetünk
úsznánk a fellebbenő légben
semmitől nem tartanánk
hogy leesnénk, vagy bármi történne
miénk lenne a végtelen
s mi végtelenek lennénk benne
tudod mit? próbáljuk ki, most
rád gondolok, gondolj rám te is
összekapcsolnak hullámaink
Velence árva gondoláin
szállingózzunk, mint sosemvolt
olvadhatatlan hópelyhek

2018-09-24

1. Kozák Mari:
   2018. szeptember 28. 14:58

   …én most gondolok rád – gondolj te is velem.

2. Nászta Katalin:
   2018. szeptember 29. 03:56

   Jó. :)